Magányos embertársaim?

Mióta az eszemet tudom magányos vagyok. Sosem voltak barátaim.

A helyzet az hogy hiába van mellettem valaki akkor is kevésnek érzem és ugyan úgy magányos maradok.

Ti mért és mióta vagytok ebben a helyzetben?

amióta otthagytam a gimnáziumot. az akkori barátaimmal egy veszekedésből kifolyólag végleg megszakadt a kapcsolat, és nem találtam újakat.

Mit tesztek ellene? avagy mért nem tesztek ha nem ?

semmit nem teszek. antiszociális vagyok. lelkibeteg vagyok. nincs erőm az emberekhez. kevés ember érdekel igazán.

Hogy bírjátok?

néha jól, néha nem jól. (most pl. sz arul)

Mennyire vagytok magányosak ?

muszájból kommunikálok emberekkel, illetve közösségi oldalakon. kb. ennyi.

Mi a foglalkozásotok amiből a havi betevő jön?

(persze csak ha van)

munkanélküli.

Kérlek életkort és nemet is írjatok.

21l

4: Nagyon sajnálom, drukkolok, hogy megtaláld újra a szerelmet!

Kérdésre a válaszom:

1. Tavaly Július vége óta szakítottam, nem én voltam a hűtlen.

2. Mivel nagyon önkritikus vagyok én sokáig magamat hibáztattam állítólag tök értelmetlenül. Amúgy is az az agyalós/merengős típus vagyok és sokáig elemeztem/gyötrődtem, de már átértékeltem a helyzetemet. (Remélem! :D)

Amúgy elfoglalom magamat, edzés, játszok számítógépen, barátokkal beszélgetek meg ilyenek.

3. Kicsit annak érzem, mert már tényleg jó lenne egy igazi társsal megosztani az életemet.

4. IT iparban dolgoztam régen, "ma már" kicsit hátradőltem és kiemelt helyen vagyonőrködöm (belga érdekeltség, angol nyelv, komoly biztonsági előírások stb.) 200 felett kicsivel.

5. 39F

:)

Itt ötös voltam :D

Ez kimaradt: volt nemrég egy hasonló kérdés, ott lelki/elvi oldalról közelítettem meg egy kicsit a kérdést. :)

6-os válaszoló vagyok itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__9..

1.sok volt a féreg körülöttem, kb5 éve

2.semmit,nem tudok és nem is akarok

3.könnyen

4.a gyerek kori barátaim elem vannak

5.gépkezelő

23 f

Örök életemben magányos voltam, taszítok mindenkit, a próbálkozásaim rendben kudarcba fulladtak.

Mindennap sírok, pánikolok, semmi sem köt le, minden nap szenvedés. Magányosan nem látom az élet örömét.

A rokonokat leszámítva világ életemben ez volt.

Gyk-n kívül nem sokat teszek ellene. Félek a további kudarctól.

Már beletörődtem.

Elfogadtam, hogy ez van. Néha jó lenne egy társ, de nem tudom a módját sem.

Van foglalkozásom, a sors fintora értelmében emberekkel foglalkozom. /35F/

"Ti mért és mióta vagytok ebben a helyzetben? "

Szerintem egész életemben az voltam, tehát 25 éve. Elcseszett gyerekkorom volt, nagyon rossz körülmények között kellett élnem 11 évig és itt most nem a pénzre gondolok. Miután kiszabadultam abból a helyzetből nagyon erősen befordultam és bezárkóztam és lett egy csomó "mentális" betegségem, mint függőségek, pánikbetegség, stb. 18 éves koromig egy játékba menekültem az élet elől. 18 évesen döntöttem úgy, hogy összeszedem magam. Azóta rengeteget fejlődtem, igazából már csak ezt a magány dolgot kéne legyűrni. Viszont ennyi idő után már nem tudom elképzelni, hogy ez lehetséges. Ez már a résszemmé vált és akármennyire is utálom ezt, nem érzem magam képesnek arra, hogy kitörjek belőle.

"Mit tesztek ellene? avagy mért nem tesztek ha nem ? "

Nagy ritkán próbálkoztam, eredménytelenül. Mostanra amikor próbálnék tenni ellene mindig az jut eszembe, hogy olyan problémás az egész és egyszerűen elmegy tőle a kedvem.

"Hogy bírjátok? "

Mostanra egész jól bírom. Vannak rossz napjaim, de most igazából elvagyok. Majd évek múlva fog ez rosszul érinteni, hogy elcsesztem a fél életemet és sok jó dolgot hagytam ki. (Kicsit már most is bánt.)

"Mennyire vagytok magányosak ? "

Változó. Amikor előjön ez az érzés lefoglalom magam valamivel és nincs baj. Csak hát ahogy már írtam majd később fogom ezt bánni.

"Mi a foglalkozásotok amiből a havi betevő jön? "

Egy cégnél innovációval foglalkozom.

"Kérlek életkort és nemet is írjatok."

25/F