Ki mért magányos?

Itthonról dolgozom, be vagyok szorulva a négy fal közé, esélyem sincs ismerkedni. Ha éppen horogra akadna egy haverjelölt, nem merem közel engedni magamhoz, a korábbi rossz tapasztalatok miatt.

Szerencsére férjem van, csak éppen nagy társasági lény voltam valamikor... jobban hiányzik egy hatalmas baráti kör, mint amennyire búslakodnék, ha szingli lennék. Fáj a barátok hiánya.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem becsülöm a férjem, mert jobban imádom bárminél :))

Csak mindig az hiányzik, ami nincs.

Megpróbálom röviden, de úgy is lepontoztok, szal őszintén: Mindenképpen az én hibám, ezt el sem vitatom (van önkritikám).

Amíg a lány/nő barátaimnak*** prímán tudok lelki támaszt/megoldásokat nyújtani/javasolni (pasik/házassági krízis stb.) ha lent vannak a padlón, addig érdekes módon a saját "magányosságomat" nem tudom feloldani/megoldani.

Sokszor én teszem be (közvetett módon persze) magamat barátzónába az ellentétes nemnél (pedig a visszajelzések a nő részéről is ordítóan egyértelműek), mert félek a kudarcoktól.

Sokszor meg lehet (sőt biztos), hogy magasra emelem a lécet, ha valakiben meglátom az "esélyest" (csak nem tudom, mire fel? :D)

Sosem voltam a felszínes kapcsolatok/barátok híve, mindég a mély kapcsolatokra "gyúrtam rá" (Ezért sincs sok barátom, quality over quantity).

Borzasztóan szentimentális*** alkat vagyok, sokat elmélkedek, merengek dolgokon.

Nekem a mai populáris trendek (populizmus, illiberális trend a politikában, médiahatalom, fogyasztói társadalom stb.) meg a morális hanyatlás (vagy is inkább a technikai fejlődés nem "vonszolja" magával a morális fejlődést) amik szerintem jellemzik ezt a modern érát, hát finoman fogalmazva sem szimpatikusak nekem. :D

Remélem van még a másik oldalon is hasonló gondolkozású társjelölt azért még. :)

JA, nehéz eset vagyok :D

kb. röviden. :)

39F

Senki sem szeret és a kedvenc időtöltéseimhez sincs elegendő ideje/tudása/kedve az ismerőseimnek.

De leginkább a senki sem szeret.

9: Ez is mint sok minden csak is rajtad múlik, hogyan dolgozod fel, hogyan állsz hozzá a dolgokhoz! Ez engem is zavart kicsit, de én úgy fogadtattam el magammal, hogy butaság az egész, mert a jó barátom boldog, akkor az nekem is jó (és tényleg). :) Pénteken régi barátommal voltunk ketten moziban, hétvégén meg anyummal moziztam (xD) + dumaszínházban Anyummal meg bnőjével Puzsér előadáson. Régi énem ezt mondta volna ha megkérdezel: Mindenhol szembetalálkoztam azzal, hogy "milyen magányos vagyok", mert csak a boldog, mosolygós párokat láttam. :(

"Új énem", meg most azt mondja (amit tényleg érez is), hogy de jó látni a boldog párokat! :) Hozzáállás kérdése, rajtad múlik! 'Valszin a közös másik szingli barátnőtök sem azon "görcsöl", hogy ő mennyire magányos, hagyja magát, hadd történjenek a dolgok maguktól (én is hasonlóképp teszek) :)

A munkakereséssel kapcsolatosan meg drukkolok, hogy legyen valami neked, mert az tényleg olyan lelkileg befolyásoló tényező ami elég magas prioritásban van jelen a napi "közérzetedben"!! (Legalább ha van egy jó munkád, akkor az is "leköt" valamelyest, az is valami!)

6-os voltam.