Akinek "elszállt" a tinédzser kora és kimaradt az ezzel járó dolgokból az hogyan dolgozta fel felnőtt korára?

Mit jelent az, hogy barát.

Miért van szükséged barátra?

Mire "használnád" a barátokat?

Ha otthonról eljárós fajta vagy és nyitott személyiség, akkor egyedül is van lehetőséged ismerkedni, hasonló típusú emberekkel, akikkel aztán tudsz együtt kimozdulni.

Ha zárkózottabb vagy és egyedül nem nagyon mozdulnál ki, és ehhez kellenének a barátok, akkor már komplikáltabb a helyzet.

Ha nem feltétlenül a kimozdulás bulizás a cél, hanem az emberi kapcsolat, akkor ahhoz kommunikálni kell. Sokat. Így találhatsz hasonló érdeklődésű embereket.

Kivel kommunikálj?

Ismerőse (közelebbi, távolabbi) szinte mindenkinek van.

Munkatárs, szomszéd, konditerem, uszoda, mozi, internet.

Ha senki nem nyit feléd, meg kell próbálni kitalálni, hogy miért nem.

Ha nyitnak feléd, akkor talán te nem fogadod jól?

Te próbálsz nyitni mások felé?

A kulcs a kommunikáció.

#14-es vagyok

Olyannal felesleges még csak próbálkozni is, akit nem kedvelsz, vagy olyan körökben mozog, amiben te nem tudod magad elképzelni.

Habár, lehet, hogy valaki (pl. aki anyuci kocsijával menőzik) elsőre nem szimpatikus, de ha azon a körön kívül látnád és ismernéd meg, akkor talán elképzelhető valami közös érdeklődés vagy szimpátia. De ez egy nagy talán.

A kérdésem még mindig áll:

Mire kell neked a barátság?

Érzelmi szükséglet kielégítése a cél? (Szeretnél kötődni, baráti alapon szeretni valakit, az érzéseidet megosztani valakivel?)

Egyszerűen magányosnak érzed magad és csupán társaságra van szükséged, hogy elüsd az időt? (Szükséged van valakire, akivel te is együtt bőgetheted a motort, meccset néznél a tv-ben, kocsmáznál?)

Vagy csak azért kell valaki, akit a barátodnak nevezhetsz, hogyha segítség kellene(lerobbant a kocsi, tatarozás, cipekedés) legyen kihez fordulnod?

22 éves korodig nem volt senki, akivel az iskolában el voltál a szünetekben, vagy olyasvalaki, akivel esetleg az iskolán/munkahelyen kívül is találkoztatok? Nem kell, hogy a barátod legyen, csupán egy ismerős, akivel némi időt töltöttetek. Senki?

Az, hogy valakik együtt lógnak az általános vagy középiskolákban (munkahelyen) és barátnak, legjobb vagy örök barátnak nevezik egymást, még nem jelenti azt, hogy egész életükre együtt is maradnak, vagy barátok maradnak, ha azok voltak egyáltalán.

Van, aki az iskolában nem szenvedett hiányt haverokban és most egyedül van, míg van, akit csúfoltak, szó szerint senki nem beszélgetett vele (még be is pisilt órán) és most családja van.

Ezek, hogy történnek? ???

Azt mondod kis falu, ahol nincs "választék".

Marad a munkahely, ahol nem hiszem, hogy mindenki családos lenne. Biztos van olyan korodbeli, akinek még nincs családja. 22 évesen a 18-26 éves korosztály még korodbelinek számít. Amúgy családos emberrel is össze lehet barátkozni, aztán az ő ismeretségi körén keresztül még akármi is lehet.

Ott az internet. Ne barátvadászatra indulj, hanem csak a számodra érdekes felületeket böngéssz, regisztrálj olyan oldalakra, amik érdekelnek, és a helyi fórumokon beszélgethetsz. Lehet, hogy soha nem fogtok találkozni, de azonos érdeklődésű emberekkel kommunikálhatsz.

Legvégső esetben ott a költözés egy nagy városba. Kezdj új életet.

A kérdésed a feldolgozásra irányult.

Szerintem nincs egységes recept. Mindenki a saját személyisége szerint dolgozza fel.

(Habár - nem lenézve a problémádat -, ennél komolyabb helyzetekkel is meg kell birkózni az életben, minthogy nem volt barátod.)

Fentebb azt írtam, hogy a kulcs a kommunikáció, de hogy milyen "kulcsot" használsz az függ a személyiségedtől.

A személyiséged típusa elképesztő módon befolyásolja az egész életedet.

Ha introvertált típus vagy, akkor a teljesen mindegy, hogy kis vagy nagyváros, nem lesz könnyű dolgod.

Azonban még nagyon fiatal vagy.

Ezt a kérdést még én írtam ki, azóta a költözés megtörtént, külföldre mentem dolgozni, anyagilag jól jártam, igaz most itthon élek már, de ez egy másik történet.

De kb ugyanaz volt a helyzet, munkahelyen 40-50 éves külföldi emberek...nyilván nulla közös, de azért annyit javult a kommunikációm hogy ismerősi kapcsolatok kialakultak.

Mivel akkoriban nagyot fordult az életem, így a "barát" kérdés kb a legutolsó dolog volt a fontossági sorrendben, és ez így is maradt, amivel már nincsen problémám.

Összességében az volt a probléma szerintem, hogy sok régi sérelem ért gyerekkoromban, illetve introvertált voltam (vagyok) az akkori környezetemben pedig csak "erős" extrovertált emberek voltak.

Remélem ezzel tudtam segíteni 1-2 embernek aki ide téved véletlen! :D