Hogy érjem el, hogy ne kötődjek az emberekhez?

Sajnos nem tudsz ez ellen mit tenni. Eldöntöd, hogy nem szeretnél kötődni.. Na igen..

Most gondolj bele, majdnem olyan, mintha egy meleg embernek azt mondanád, hogy a nőket szeresse. Szerinted képes lenne rá? Sajnos nem ő dönt, ahogy jelenesetben nem te. Nem tudsz az érzéseid ellen mit tenni.. Elrejtheted őket, de te mindig is tudni fogod, hogy vannak és csak rosszabb lesz, ha 'elzárod'.

Ember vagy. Fogadd el! Ez egy emberi tulajdonság.

Kinek erősség, kinek gyengeség.

Az meg nem baj, hogy akadnak olyan emberek, akikre felnézel, vagy hasonlítani szeretnél rájuk. Ez mindenkivel megesik.

Mégis miért lenne kellemetlen? Legalább van kitűzött célod, hogy te is szeretnéd ezeket elérni, vagy szeretnél olyan jó ember lenni, mint ő(k).

Az apukás sztoriról meg hidd el, nem te vagy az egyetlen, aki tudna mit mesélni..

Apukád alkoholista? Mit lehet ezalatt

érteni? Agresszív,bántott valaha?

Vagy csak lenyom egy sört munka után?

Kiváncsi vagyok rá!

Sok mindent lehetne erről írni,mivel

Aiszonyú sok sorstársad van.Én is megismertem ezt a megaláztatástés a vele járó alázatot,mivel a gyerek,ha véleményt mondott abban az időben/50 vagyok/akkor...de nemis volt ilyen.Próbálj meg csak olyan feladatot,munkát elvégezni amiben nagyon ügyes vagy.Vagy nagy kedvvelcsinálod.Az a lényeg,hogy sikerélményed legyen benne. Ez meggyógyítja a múltat,segít a jelenben,és meghatározza a jövődet.

Nem azért csalódsz az emberekben, mert nem megfelelő emberekre pazarolod a szereteted. Én pont ilyen vagyok, mint te, csak 23 éves és lány, és rájöttem, hogy azért csalódok mindig az emberekben, mert annyira a végtelenségig idealizálom őket, ha megszeretek valakit /legyen akár férfi, akár nő/, akkor nem csak simán kedvelem, hanem rajongok érte, én ezt magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy mintha szerelmes lennék a lelkébe, mert testi vonzódás nincs. Aztán egyszercsak rádöbbenek, hogy ezeknek az embereknek én nem jelentettem ennyit, és akkor őket is, magamat is gyűlölöm picit. Aztán rájövök, hogy nem tudom nem szeretni őket...

Jó nagy szar így élni :D De a barátaimnak legalább annyira szar mint nekem, és ilyenkor jövök rá, hogy nyilván nagyon szeretnek, mert különben nem bírnának elviselni ennyi ideje.