Lányok! Más is érez így/él így, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen?
Szóval, rettenetesen elkeserít, hogy egyedül vagyok, hogy nem találok normális fiút, mert aki vevő is lenne rám, az vagy egy igazi paraszt, vagy bunkó, egoista, önimádó vagy csak 'arra' kellek neki, vagy ezeknek a kombinációja. Önbizalmam abszolút nincs egyébként, de ezt próbálom rejtegetni, mert tudom, hogy nem egy előnyös dolog ismerkedés terén.
Nagy reményem volt az egyetemben, de eddig itt is csak csalódások érnek. Tényleg nem tudom mit kéne tennem, igényesnek gondolom magam, annyira visszahúzódó sem vagyok már, mint évekkel ezelőtt, eléggé úgy érzem, hogy a személyiségem rengeteget fejlődött.
Nagyon kínzó már a magány, meg az érzés, hogy nem vagyok elég jó senkinek, senki nem kíváncsi rám, és igazából már ötletem sincs merre tudnék ismerkedni.
Más is érez így? Hogyan viselitek ezt el?
Előre is köszi a válaszokat!
Pedig én pont tinderen találtam meg a páromat. 2 évvel ezelőtt, ma már a közös lakásunkban élünk és nyáron lesz az esküvőnk. :)
Es csak egy esély, hogy olyanokkal is találkozhass, akikkel amúgy sosem futnál össze.
Az én taktikám az volt, hogy néhány sablon kérdés után (ami számomra fontos "elvárás" volt) rögtön igent mondtam a személyes találkára. Mindig valami forgalmas helyen randiztam és egyet leszámítva iszonyat jófej pasikkal találkoztam, akikkel a mai napig beszélünk olykor haveri szinten, de az első randik után elengedtük hogy köztünk valami lesz. :) Nagyon értékes férfiakat találni ott, csak túrni kell az idióták dzsungelében, amitől sokszor kiég az ember agya. Rá kell érezni a sablon tesztkérdésekre, aki nem felel meg, azt ignorálni, kész. Szomorú, de ez az alkalmazás felszínessé tesz, kilóra méri az embert, mint egy darab húst és szerintem a maga veszélyei is megvannak. Ugyanakkor okosan, céltudatosan használva akár jó is lehet. Lásd a mi esetünket. :)
Lehet, hogy az önimádó, bunkó fiúk túl fiatalok még, ezért nincs elég önismeretük, vagyis nem is tudnak róla, hogy parasztok.
Akinek bejönnél, és ezt jelzi is neked, szépen menj el vele valamerre randizni, és mondd meg neki, hogy szívesen járnál vele, ha változtatna egy-két tulajdonságán. Sorold fel neki, mi az, ami nem tetszik benne, és adj rá neki tippeket is, hogy hogyan léphetne túl ezeken, mit csináljon másképp, indokold is meg, hogy mi miért zavar, aztán majd meglátod, mit reagál.
Lehet, hogy változtat.
Ismerőseim között is vannak ilyenek különben. Egyik ismerős csaj úgy nevetett, mint egy ló, szó szerint nyerített. Mihelyst összejött a barátjával, ezt abbahagyta. Nyilván megmondta neki a fiú, hogy ezen változtasson, mert irtó gáz.
Egy munkahelyen dolgozunk amúgy, és ez a lány korábban többeknek nem is köszönt, erre amúgy semmi oka nem volt. Egyszerűen csak ilyen bunkóci volt, csak a barátnőinek, fiúbarátainak köszönt. Azóta már megtanulta, hogy másoknak is köszönjön, ez is a fiúja hatása.
Én pedig szeretnék egy olyan lányt találni, aki egyátalán szóba áll velem, nem utasít el egyből a külsőm miatt. Tudom, alapvetően lányoknak szól a kérdés, de férfiként hasonlóan érzek. Sosem találom meg a párom.
"Nagyon kínzó már a magány, meg az érzés, hogy nem vagyok elég jó senkinek, senki nem kíváncsi rám, és igazából már ötletem sincs merre tudnék ismerkedni." Ebben teljesen egyetértek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!