Hogy lehetne megszüntetni ezt az érzést?

Az egész azzal kezdődött hogy pár hónapja elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert. Nekem ő jelentette a mindent. Vele képzeltem el mindent. Szerettem volna vele leélni az életem. De ő úgy döntött hogy nem. Úgy gondoltam hogy majd lesz másik. De a párkeresésben nincs szerencsém. Előtte sem volt semmi szerencsém. Sokat csalódtam. És irigy vagyok azokra a barátaimra kiknek sikerűl valakit találni akit szerethetnek, és viszont szeretik. Egyébként együtt tudok velük örülni. És boldog vagyok hogy sikerült nekik.

Amúgy nem gondolok sokszor rá. De ha rá gondolok, akkor nagyon fájdalmasan összeszorúl a szívem. Ha arra gondolok hogy valakivel együtt vagyok, akkor hányinger fog el. Mi lehet a gond? Miért érzem ezeket? Hogy lehetne megszüntetni ezeket hogy élvezhessem az életem?