Te magányos vagy? Ha igen, próbálsz ezen változtatni?

Én elmennék.

Szörnyű olvasni, hogy tizen éves korban így érzitek magatokat mikor még egészségesek vagytok és előttetek az élet. Mi lesz így később. Én 30 évesen kezdtem nagyon magányosnak érezni magam, ami azóta is tart. Talán azért mert akkor jöttem rá, hogy a világ nem igazságos és nem fogom tudni megváltani. Volna lehetőségem társadágba járni, barátokat szerezni, könnyen ismerkedem. De nagyon kevés ember társaságában érzem jól magam. Egyrészt untatnak, másrészt nem szeretem a felületes kapcsolatokat. Mély barátságokat meg az emberek többsége nem köt. Ma az megy, hogy üljünk be valahova, beszélgessünk közhelyes dolgokról, beszéljünk, beszéljünk de ne mondjunk semmit. Ennél többre értékelek egy jó könyvet. ☹ Mindig egyedül lenni is nyomasztó mert az ember valahol társas lény. 🙁 De a legrosszabb mikor a társaságban érzed egyedül magad, mert nem számítanak és úgy érzed nem ismernek és nem is értenek meg éy te sem tudsz azonosulni velük. Azt hiszem már nem szeretem az embereket. Többségük irígy, gonosz, hazúg, buta, műveletlen önző és rosszindulatú. Boldogok az együgyűek mert övék a mennyek országa. ☹ Nem tudom ez ellen mit lehet tenni. Szerettem volna családot. De az utóbbi 10 évben csak hülyéket sodort elém az élet. ☹ Az esélyt azért megadom, szerintem ezt senki nem dobhatja el magától. 39/N

Én is szívesen elmennék arra a találkozóra. Eléggé magányosnak érzem magam.

23 szerinted gyereked se lesz?

Nem valószínű.

szomorú, pedig jó arcznak tűnsz.

Ez az arena dolog tetszett!Szerintem ez attól függ pl h mennyire nyitott az illető illetve mennyire vevő az ilyen találkozókra.

Köszi 27. De egyedül felelőtlenség lenne vállalni. Meg már idős is vagyok hozzá. Ha mégis úgy hozza az élet, akkor örökbe fogadok egy roma kislányt. ☺