Akinek nincsenek barátai és párja, az mit csinál otthon?

mi alapítottunk egy szingli klubot rokon/ismerős velemkorúakkal...

ha nem lenne lehet már nem lennék

mivel tök változatos a program ez egynek jó

meg rengeteget dolgozok

ja most nézem "akinek nincsenek barátai"

akkor csak annyi, hogy munka, munka, munka

Én például egészen elvagyok egyedül, bár van 1-2 barátom is.

Ilyenkor tél környékén igazából örülök ha hazaérek munkából, sorozatokat nézek, olvasok. Jobb időben pedig simán munka után lehet egy jót bringázni, sétálni, túrázni, vagy elmenni programokra.

De simán előveszem a munkát is, nem azért mert kényszer, csak van hogy érdekel 1-2 részlet és nekiállok egyszerűen. Vagy plusz pénzért vállalok plusz munkát, jól jön az a plusz 100-150 ezer forint évente. Tavaly például ilyen "potya pénzből" vettem egy Oneplus 3T-t.

A hétvégéket az elmúlt évben 2-felé osztottam. Egyik nap az otthon döglésről, pihenésről, gépezésről szól. A másik nap a kimozdulásról. Ilyenkor elmegyek nagyobb 30-40 km-es kirándulásokra hegyekbe, vagy bringázni egy egész naposat 100-150 km-t kényelmesen le lehet tekerni.

Vagy kinézek valami programot Facebookon ami érdekel. Például Hungaroringen szinte minden nagyobb versenyen, WTCC, DTM, TCR, Kamion EB, Hungaroring Classic. De voltam vasúti múzeumban, repülőmúzeumban, közlekedési múzeumban.

Jövőre is hasonlóakat tervezek, meg végig akarok menni a Kéktúra útvonalán olyan tempóban ahogy a munka engedi.

Na meg néha tényleg elgondolkoztató, hogy sokszor úgy kezelnek mintha én egy magányos, otthon szomorkodó ember lennék. Meg furán néznek rám hogy "te egyedül?"

"Egyedül mentél túrázni?" "Egyedül tekertél el addig?" "Egyedül mentél autóversenyt nézni?" "Egyedül mentél moziba?" Mintha bűn lenne egyedül bármit csinálni mert az a természetes hogy ezeket a barátokkal, pároddal csinálod. De ha nincsenek, vagy épp nem érnek rá, akkor azért hagyjak ki örök élményeket?

Nem mellesleg az összes haverom folyton azon szenved hogy a barátnőjével viták vannak, mert túl sokat dolgozik meg nincs idejük egymásra, meg mikor mi.

Fatalerror

Igen ezt én is így tapasztalom, hogy ha azt látják mások, hogy te egyedül mozogsz a mindennapokban akkor egyből elkezdik szánni az embert és azt hiszik, hogy szenvedünk..vagy nem is tudom :D

Plusz az én esetemben mivel nő vagyok azt hiszik, hogy biztos pasit keresek és el vannak képedve, mert nem.

Azt vettem észre, hogy amint nem tudnak bedugni egyetlen felcimkézett fiókba sem, akkor nem tudnak veled mit kezdeni.

Érdekes dolgok ezek, mert engem egy csomó mindenki depisnek titulál (esküszöm nem tudom miért), pedig tök jól elvagyok a mindennapokban egyedül. Van, aki meg saját magát titulálja depisnek, ami szerintem nem feltétlenül igaz. Ezzel nem azt mondom, hogy hazudik az illető, hanem most divat lett mindenre ráhúzni ezt a dolgot. (ezért írtam az imént a fiókos példát).

Szóval mások szerint az ember vagy kapcsolatban él és baráti köre van, vagy nincs egyik se, és akkor depis. Olyan kategória, hogy nincs pár és nincs haver de mégsem depis - na, olyan ma nem létezhet. Pedig de.

Tesóm folyton azt mondogatta szülés után: nem tudok lazítani mert szülés utáni depresszióm van... nem tudok társaságban lenni mert szülés utána depresszióm van.... Bármit nem tudott vagy nem akart csinálni, rögtön ezt vágta rá. Pedig csak bebeszélte magának.