Akiknek nincsenek barátnoik, nem bolondultok meg hogy sehova nem jártok csak otthon vagytok?

Vannak barátnőim mégis mindig itthon vagyok, nem a legkellemesebb de ez van. Gyerekkel nem megyek mert akkor kikapcsolódás 0, a találkozásokat meg iszonyat nehéz összehozni. 2-3 havonta tudok elszabadulni az anyaságtól úgy fél napra, akkor is a párommal megyünk valahová

Ha jól tudom, a barátnő megléte nem feltétel a kimozduláshoz. Sőt, ha kimozdulsz nagyobb eséllyel találsz valakit akivel hasonló hullámhosszon vagytok, pl hobbycsoportban. Én az egyik barátnőmet pl úgy ismertem meg, hogy feladtam egy hirdetést hogy kulturális programok látogatásához keresek hasonló korosztályú lányt.

De igen. Depressziós is vagyok. Nagyon rossz, hogy nincs egy hozzám hasonló barátnő, akivel beszélgethetnék, elmehetnék ide-oda. Se gyerekem, se párom. Honnan szerezzek ilyen barátnőt? Mert akinek gyereke, férje van, olyan nekem nem jó.

Attól még nem kell feltétlenül otthon ülni. Én mindig mentem egyedül mindenhova, akkor is, amikor nem voltak egyáltalán barátaim. Mióta vannak, megkérdezem őket, hogy jönnek-e de ha nem akarnak, akkor ugyanúgy megyyek egyedül. Vannak olyan programok is, amiket szívesebben látogatok egyedül.

Szerintem ez a kerdes pont nem jott jol azoknak akiktol kerdezted. Amugy,ha egesznap otthon ultok es meg sem probaltok baratkozni akkor sose lesz valtozas, egy probat meger vesztenivalo nincs ;) 17/f

Ugyanebben a helyzetben vagyok. Kenytelen vagyok egyedul jarni mindenhova mert konkretan senkim nincs. A rossz erzes enyhe szo ra inkabb a borzaszto jelzot hasznalnam. A legelkeseritobb h evek ota tart ez az allapot.remelem h egyszer csak lesz baratnom. Sokat vagyok enis itthon de kenyszerbol, legszivesebben eljarnek minden nap haverokkal logni ha lehetne. A valasz: elkeserito erzes h egyedul kell elni 22 evesen csaj nelkul haver nelkul elkell fogadni. Addig menetelek es varom h egyszer osszejohessek egy lannyal.