Egy utolsó féreg vagyok, hogyan tovább? (20l)

Nem olyan féreg, aki másokon átgázol, hanem féreg, mint emberalatti létforma. Szánalmas megvetett nyomorult senki.

Minden szánalmas, ami velem kapcsolatos. Szánalmas, hogy gyenge képességű vagyok, csóró vagyok, csúnya vagyok, sikertelen vagyok, magányos vagyok..Szánalmas, hogy neten panaszkodok. Néha itt,néha Redditen.

Van, hogy kiemel ebből az emberalattiság érzetből a körbeudvarlás. Mert most ugye már b*szható vagyok. Ez olyan csodás. Most akkor pár évig ez fog menni, úgy tűnik..Azt hittem, ha egyszer elérek ide akkor minden megoldódik, szeretni és tisztelni fognak a férfiak, szóba állanak velem, befogadnak, nem leszek többé a csúnya, magányos, kiközösített lány. Senki se mondta, hogy amit a szépséggel nyerek, sokszorosan elveszítem máshonnan. Már nem vagyok ember, nem számít, hogy mit gondolok, érzek, csak egy vonzó tárgy vagyok.

Valami mégsem változott: a magány állandó, a kisebbrendűségérzet állandó. Most is elviselhetetlenül fojtogat. Nincsenek körülöttem emberek, de ha lennének is így éreznék. Férfiak közelsége depresszióssá tesz, mert minél közelebb kerülnek hozzám, számomra annál nyilvánvalóbbá válnak a szándékaik és hogy milyennek is látnak engem a hajbókolás mögött. Ha távol vannak, akkor meg, nem tehetek róla, hiányoznak. A lányok is. Soha sem fogadtak el. A szüleim se. A tanáraim se. A testvéreim se. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki igazán kedvelt volna. Pedig én aztán rohadtul meg akarok felelni. Szerintem kihoztam a maximumot ebből a testnek nevezett genetikai hulladékból és az agynak csúfolt roncshalmazból . Nem megy. Szedek gyógyszert, járok terápiára. Nem megy. Nem tudom hogyan tovább..Van valaki aki hasonlóan érez? Nagyon sürgősen túl akarok ezen lenni, mert lassan megőrülök..