Egy utolsó féreg vagyok, hogyan tovább? (20l)
Nem olyan féreg, aki másokon átgázol, hanem féreg, mint emberalatti létforma. Szánalmas megvetett nyomorult senki.
Minden szánalmas, ami velem kapcsolatos. Szánalmas, hogy gyenge képességű vagyok, csóró vagyok, csúnya vagyok, sikertelen vagyok, magányos vagyok..Szánalmas, hogy neten panaszkodok. Néha itt,néha Redditen.
Van, hogy kiemel ebből az emberalattiság érzetből a körbeudvarlás. Mert most ugye már b*szható vagyok. Ez olyan csodás. Most akkor pár évig ez fog menni, úgy tűnik..Azt hittem, ha egyszer elérek ide akkor minden megoldódik, szeretni és tisztelni fognak a férfiak, szóba állanak velem, befogadnak, nem leszek többé a csúnya, magányos, kiközösített lány. Senki se mondta, hogy amit a szépséggel nyerek, sokszorosan elveszítem máshonnan. Már nem vagyok ember, nem számít, hogy mit gondolok, érzek, csak egy vonzó tárgy vagyok.
Valami mégsem változott: a magány állandó, a kisebbrendűségérzet állandó. Most is elviselhetetlenül fojtogat. Nincsenek körülöttem emberek, de ha lennének is így éreznék. Férfiak közelsége depresszióssá tesz, mert minél közelebb kerülnek hozzám, számomra annál nyilvánvalóbbá válnak a szándékaik és hogy milyennek is látnak engem a hajbókolás mögött. Ha távol vannak, akkor meg, nem tehetek róla, hiányoznak. A lányok is. Soha sem fogadtak el. A szüleim se. A tanáraim se. A testvéreim se. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki igazán kedvelt volna. Pedig én aztán rohadtul meg akarok felelni. Szerintem kihoztam a maximumot ebből a testnek nevezett genetikai hulladékból és az agynak csúfolt roncshalmazból . Nem megy. Szedek gyógyszert, járok terápiára. Nem megy. Nem tudom hogyan tovább..Van valaki aki hasonlóan érez? Nagyon sürgősen túl akarok ezen lenni, mert lassan megőrülök..
Az első lépés hogy amit itt összehordtál magadról felejcsd el gyorsan
Semmivel nem vagy kevesebb mint bárki más
Egy időre szakítsd el magad a pasizás gondolatától - nem a társkeresés körül forog az élet, nem kell, hogy bókokból és ajánlatokból meríts önbizalmat. Sokan megérzik az önbizalomhiányt és a komplexusokat, amitől olyan prédának tűnsz, akit könnyen ki lehet használni és manipulálni, és csak még több sebet szerzel, szóval az társkeresést tartogasd akkorra, amikor már ki leszel békülve önmagaddal.
Tanulj valamit. Ha van lehetőséged, menj el idegen helyekre. Szerezz hobbit. Iratkozz be valami tanfolyamra. Csinálj egy blogot.
Minél több mindent csinálsz, annál színesebb lesz az életed, és annál kevésbé fogod érezni, hogy másoktól függ az értéked.
A neten könnyebb hozzád hasonló érdeklődési körű emberekkel ismerkedni, szóval ha problémáid vannak a barátszerzéssel, itt simán gyakorolhatod a kommunikációt. Persze ez nem helyettesíti teljesen a hús-vér társaságot, de ezerszer jobb beszélni bárkivel bármilyen formában, mint teljesen magadba burkolózni.
Ezt elég nehéz ténylegesen megérteni, de semmi sem állandó, szóval ennek az állapotnak is vége lesz egyszer. Addig viszont kitartást :)
Két tippet tudok adni, nem tudom, beválik-e nálad, de nekem ezek segítettek:
Először is a sport. Bármi, csak mozogjál, annyira, hogy elfáradj. Egyedül vagy közösségben. Tűz ki olyan célt, ami kihívás, de még elérhető. A teljesítmény önbizalmat ad, a mozgás pedig sejtszinten csökkenti a stresszt.
A másik: segíts embereknek. Önkénteskedj valahol, vagy csak alkalmilag csatlakozz ételosztáshoz, vagy bármilyen apró szociális akcióhoz. Lehetőleg olyanhoz, ahol tudsz kapcsolódni emberekhez, de nem kell túlságosan bevonódnod, mert azért még te is érzékeny vagy lelkileg. Kaphatsz hálás szavakat, elismerést, ami növeli az önbizalmadat. Idősek otthonában pl. próbálkozhatsz, vagy hajléktalanszállón, esetleg gyerekeknek is segíthetsz, vagy bezsállhtazs egy közös parkrendezésbe, szemétszedésbe. A közös jó cél összeköt, és jó dolog egy társaság tagjának lenni (még ha alkalmi is), az ember hasznosnak érzi magát.
Járj egy közösségbe pl, ahol megértőek veled, közösen gyakoroltok valamit, küzdötök.Harcművészet, tánc, foci, bármi ami leköt egy kicsit.
A gyógyszerekkel kísérletezni kell, mert van ami bejön az egyiknek az nem jön be a másiknak s fordítva.Egy jó antidepresszáns kéne a helyzetre az nagyon sokat segítene.A legfontosabb pedig hogy soha ne add fel!Akármilyen nehéz, ki kell bírni, mert egy napon majd jobbra fordul minden, csak bízni kell benne.
Tényleg annyira előnytelen külsővel és arccal rendelkezel?Vagy nem lehet hogy csak te látod annak?
Én is éreztem hasonlóan, én is voltam nagyon mély gödörben, most is depressziós vagyok, lassan már 13 éve, de nem fogom feladni, hanem keresem a megoldást és belekapaszkodom minden reménysugárba.Ne add fel kérlek!Én szívesen beszélgetek veled!Csak adj majd meg kérlek egy e-mail címet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!