A gondolataim halmaza. Hogyan változtassak ezen?

Soha az életemben nem volt szerencsém lányok terén, ezt inkább "személyiségi" problémának tartanám inkább, mert alapjáraton nem tartom magam csúnyának, mondjuk cingár, vékony alkatom van, és annyira nem is vagyok izmos, de arcra elviselhető a látványom.. Meg persze, igazából nem is azt keresem egy lányban, hogy bögyös szőke legyen, vagy nem is tudom. Ritkán tetszik meg egy lány külsőre, és általában akkor sem azért, mert olyan hű, de bombázó, hanem, mert azt látom például, hogy gyakran mosolyog... De tenni ritkán szoktam ennek érdekében, mivel félek, hogy összeférhetetlen személyiségünk van. Én nekem az érdeklődésem a matematika, és informatika irányába terelődik, és ezekhez jól értek, több nyelven is tudok programozni, viszont ez nem hiszem, hogy érdekessé, inkább kockává tesz a lány szemében. Ami nem olyan jó szempont, és általában ezeket el is titkolom. De így annyira nagyon kiemelkedő dolgot nem is tudnék magamról mondani, mivel ez a két irány az amiben képes vagyok jól teljesíteni. Sportokban általában béna vagyok, bár kosárlabdázni haverokhoz képest jól tudtam, de egyéb területeken, pl. focizni soha nem tudtam jól. Egyébként az extrém sportok irányába húz a szívem, szeretném kipróbálni mindenképpen az ejtőernyőzést és a bungee-jumpingot.

Ismerkedésemre jellemző, hogy haverokat könnyen tudok szerezni, mindkét nemből is. Viszont, ha párkapcsolati célokat helyezek előtérbe, nem merem a másik fél tudatára adni, és ugyanúgy ismerkedem továbbra is, mint egy akármilyen másik emberrel. Bár igyekszem úgy viselkedni néha, de nem kapok sose egyértelmű visszajelzést, szóval vagy én nem vagyok egyértelmű, vagy pedig én nem vagyok kiegészítő fél a másik számára. Vagy esetlegesen mind a kettő, amit talán a legvalószínűbbnek tartok. A visszajelzéseket - ha már szóba jött - gyakran szoktam félreértelmezni, túlgondolni, olyan dolgokat belelátni, amik nem valósak, gyakorlatilag hitegetem, illetve beleélem magam a helyzetbe, ez azt eredményezi általában, hogy plátói szerelmek alakulnak ki az életemben, mert egyre jobban beleesek az adott lányba, mivel folyamatosan arra gondolok, hogy milyen jó lenne. Még igazából a legapróbb dolognak is örülni tudok, és túl tudom gondolni, de soha nem jó irányba. Emiatt jellemző az is rám, hogy ha eltervezem, hogy valamit tényleg lépni akarok, akkor olyan gyomoridegem lesz, hogy egy álló napig nem bírok enni, aludni sem alszok, aztán a végén megfutamodok, vagy éppenséggel máshogy alakul a helyzet, mint ahogy tervezem, és akkor az egész bukik, hiába nem aludtam, és gondolkoztam rajta egész este...

Ugye soha nem volt szerencsém lányok terén, ezt azzal lehet leginkább kifejteni, hogy soha nem csókolóztam, így egyértelműen következik az, hogy soha nem alakult semmi durvább. Arcrapuszit kaptam, de azt sem azért, mert bejöttem volna az illetőnek. Igazából ha jobban belegondolok, és átlátok a túlgondolásaim vadrergényes erdején, akkor azt látom, hogy valójában soha nem is tetszettem senkinek, és nem tudom, lányoknál ez hogy van, hogy hogy próbálják tudatára adni a másiknak, hogy ő neki tetszik. Az ilyen triviálisabb dolgokat pedig nem tapasztalom.

Igazából, néha nem érzem úgy hogy szükségem lenne valakire, de néha úgy ölelnék valakit, és úgy örülnék, hogy ha lenne, akit szerethetnék, de ő nem adódott meg az életemben, és talán nem is létezik, és a barátnőm csak a képzeletem szüleménye, és egyedül fogok meghalni. Néha szomorú is vagyok emiatt, néha megesik, hogy sírnom kell, mert annyira felkavarnak ezek a gondolatok, amikben akár magamat is képes vagyok szidni, pedig tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal, csak azokat nem tartom mások számára érdekesnek, és előnyösnek.

Szórakozóhelyekre nem szeretek járni, nem jön be az egész, inkább kocsmába járok, haverokkal. Gyakorlatilag függök másoktól, nem szeretek sehova sem egyedül menni, mert félek, úgy nem érezném jól magam, lehet csak azt szeretem igazából, ha már van valaki, akivel beszélgethetek, még ha kicsit extrémebb körülmények mellett is. (nem a kocsmára gondolok, az megszokott) Ugye írtam, hogy vékony alkatú vagyok, kondizni

azért nem megyek el, mert nincs kivel, és nem érezném jól a többi ember között, akik már kicsit jobban meg vannak dolgozva.. Itthon saját testsúlyos edzésbe már többször is belekezdtem, de mindig elfogy a

kitartásom, egyre nagyobb célokat helyezek a szemem elé, amiket nem tudok teljesíteni, és ha egyszer nem sikerül, vagy kihagyom, mert fáradt vagyok, onnantól ezt többször is megengedem magamnak, és ellustulok, abbahagyom... Ez így nincs rendben, tudom.

Igyekeztem rövidre fogni.. Tudom orvosi eset vagyok

Nem is tudom igazából mi lenne a kérdésem lényege, elég összetett, nem tudok rá megfelelő kérdést megfogalmazni.

Köszönöm a segítséget, vagy akármit is!

19/f