Mit tegyek, ha nincsenek barátaim, és a szüleimet sem érdekli, hogy mi van velem?

Hali!

7. osztályos tanuló vagyok, és már kiskoromtól kezdve elkezdődött ez a "pokol". Mármint ekkor még törődtek velem a szüleim, és szerettek is, mert még kicsi és gyámoltalan voltam, és már oviban sem mertem barátkozni, onnantól pedig minden elbukott. Amikor általánosba vezetett az utam, akkor már előre megígértem magamnak, hogy ezek után már soha nem fogok barátkozni, mert ott mindenki kiközösített, akkor a suliban is az lesz... Ez pont az én hibám volt amúgy, mert ők akartak barátkozni, csak én féltem tőlük, onnantól pedig megutáltak, és ez máig így van.

Ja, és a szüleim... Az előbb egy kicsit túloztam afelőlt, hogy "utálnak", mert nem utálnak, hanem inkább semleges. Szóval nincsenek nagyon oda-vissza értem, de nem is utának, szóval ja...

Alsóban mindig kitűnő voltam (mondjuk ott nem is nehéz annak lenni xD), csak felsőben voltam 4-es és 5-ös. Ez érvényes volt ötödikben és hatodikban is, itt b@$ztam el, hetedikben.

Soroljam? Eddig így állok:

Nyelvtan: 4

Irodalom: 5

Angol: 5

Töri: 4

Matek: 3

Kémia: 3 (?)

Fizika: bukást súrolom (!!!)

Föci: 3

Biosz: 4

Igen, ez alapján senki nem tartana valami észlénynek, de ez már így alakult...