A nők is küszködnek ezzel?

Csak azért menni ki a házból. Másra sem gondolni az utcán, csak hogy hátha, meglátsz.

Meglátsz egy ismerős lábat, bokát. Rád néz egy nő, akit csak barátodnak mondhatsz, semmi többnek.

Eseménytelen éjeken gyűl a gyűlölet. Eseménytelen hétvégéken gyűl az utálat. A világot vörös szemmel nézni. Dühösnek lenni barátaidra, akik az egészből az égvilágon semmit sem értenek.

Csak te tudod, miért vagy úgy oda.

Csak a barátok, akiket már régóta ismersz, akik tisztelnek, szeretnek meg minden. De annyira, hogy nem teheted meg, amit akarsz.

A lány, az a lány pedig már nem is vesz magára hamis személyiséget, hogy flörtöljön veled. Mert azt hiszi, olyannak szereted, amilyen, pedig éppen azt szereted benne, hogy tetszeni akart.

Ha a kezed lesz a legjobb szerető, ha életadó nedvedet kényszerűségből papir zsebkendőbe vesztegeted, és lehúzod a vécén, elgondolkozol, mikor hagyod abba és azon is, mi történhetett volna, ha sikerül, ami majdnem.

Van az a félénk lány, rád mosolyog, és úgy néz ki, hogy járni akarna veled, de te képtelen vagy összeszedni magad, beszélni vele, így aztán az a lány éjszakai fantáziádba költözik. Ahol megkaphatnád, de nem kapod, az ő kezét a magad kezével helyettesíted.

Ha már nem foglalkozol értelmes dolgokkal, ha már nem érdekelnek azok, akik igazán szeretnek, nem érdekel semmi, csak at esélytelenül keresett célszenély. Az kibaxot rossz tud lenni. Mindenki boldogul a nőkkel, csak te nem.

Vagy a nők is ennyire küszködnek ezzel?