Miért érzem azt, hogy senki sem szeret?

15 éves lány vagyok,lassan 16. Sajnos fél éve egy hatalmas hibába estem, az akkori, 17 éves baratommal lefeküdtem, úgy, hogy én nem is igazán akartam, csak féltem, hogy elveszítem őt.Ezt édesanyámnak nem mertem/merem elmondani, mert hatalmasat csalódna bennem.Végül kiderült hogy én csak arra kellettem neki, semmi másra.Azután ez a fiu, mindenféle pletykát terjesztett rólam, amit mindenki elhitt neki, csak az nem aki ismert. Kb nem tudtam úgy kimenni az utcára hogy ne éreztem volna magamon a tekinteteket,mert tudtam, hogy "ő is, ő is, ez a fiú is meg az a lány is" hallott rólam dolgokat, melyek alaptalanok voltak...Utána egy kisebb depresszióba estem, melyet csak a legjobb barátnőm vett észre rajtam,se a szüleim, se a barataim ami nagyon rosszul esett.Pszichologusnál nem jártam, nem akartam hogy anyáéknak még én is a terhükre legyek, volt/van elég bajuk. Végül ez a depressziónak mondható "jelenség" 1,5-2 hónap után enyhült. De azóta is az életemben jelen van a szorongás, az az érzés hogy nem szeret senki, hogy én csak egy kellék voltam amivel jó volt játszani. Azóta se talaltam a olyan személyt, akit szerethetek, es aki viszont szeret engem... Ui:tudom, jönnek a "te is csak egy tipikus mai fiatal vagy" kommentek, tudom. Nem vagyok jobb semmivel. Csak segítsetek, mit tudnék tenni, hogy ne úgy feküdjek le minden éjjel hogy én még mit keresek itt a Földön...