Miért taszítok el magamtól mindenkit?
Aki jelenleg szóba jöhetne, egy igazán ritka és jó ember.. Mégis úgy érzem, hogy pár személyesebb beszélgetés után kezdek visszahúzódni a "fal" mögé. "
Ez főként a lányokra jellemező . És itt nem arról van szó hogy konkrétan a lány párkapcsolatilag csalódott előtte , ha nem lehetett bármilyen személy vagy személyek, 1 nagyobb csalódás vagy több kicsi is kiválthatja ezt. De szerintem azért nem engedsz közel mást mivel úgy gondolod hogy jól tudsz analizálni ,de soha nem tudhatod hogy mi van a szín falak mögött, mert ő kedveskedik add magából neked miközben magányos is egyben . Ha túl mélyre próbálsz látni akkor egy idő után mér képzelődni fogsz. Most elemezd ki én milyen személy vagyok.
A vesszők hiánya általában a legkisebb problémám itt az oldalon.. :D Bár úgy vagyok vele, hogy amíg a megosztott tartalom értelmes és egyfajta válasznak tekinthető a kérdésre, nem fogom a hajamat tépni a nyelvtan miatt. Az csupán harmadlagos.
Egyébként nem arról van szó, hogy túl sokat képzelnék a dologba. Mármint.. nem egészen. Vannak fázisaim, amikor maga alá terít az érzés: nem érdemlem meg midazt, amim van. Hirtelen csap le rám.. Valahogy mindig akkor, amikor nem számítok rá és egyszerűen idegesít ez az állandó tehetetlenség. Ha tudnám, hogy pontosan mivel van dolgom, talán képes lennék a következő lépés megtételére. Bár.. ha a válasz én magam vagyok, a labirintus vége kétség kívül homályba vész.
Lehet, hogy tényleg meg kéne kérdeznem egy pszichológust. (Még ha Gary Chapman munkáit és a Shaolin könyvecskémet többre is tartom.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!