Miért taszítok el magamtól mindenkit?
Már nincs senkim. Sosem voltak barátaim, de azért akadt egy-két haver.
De szépen módszeresen leépítettem mindenkit.
Nem igazán vagyok oda az emberekért, és rémesen változó a hangulatom. Egy időben azt gondoltam, hogy nem nyomasztok senkit a társaságommal és ez mára már a részemmé vált.
Ám nem tudom a kiutat.
Én is ilyen vagyok. Ha pesti vagy, írj.
25f
Mert nem vagy kiegyensúlyozott-normális.
Baromságokkal foglalkozol és értéktelen dolgokkal bizonyára...
Foglalkozz értelmes dolgokkal, legyenek elveid-értékeid.
pofibuki...
Gratulálok ahhoz a képességedhez, hogy 5 mondatból “tökéletes” jellemrajzot tudsz készíteni egy számodra teljesen idegen emberről.
Az életem teljes, jó munkám van, sok pénzem, önkéntes munkákat végzek, sokat utazom, mindig új dolgokat tanulok. Az emberi kapcsolatokat leszámítva minden más rendben van.
Nem azért kérdeztem, amit kérdeztem, mert a nap 24 órájában a hajamat fesülgetem és azon gondolkodom, hogy miért szar az élet. Hanem azért, mert nem tudom hogy fordíthatnék azon, ahogy az emberekhez viszonyulok.
# 4
Ilyet csak egy olyan ember kérdezhet, akinél az írt tények vannak életében.
Érzelmileg hulla vagy, érzelmi intelligenciád nulla talán-most biztos.
Magyarul unatkozó milliomos vagy, aki helyett dolgoznak a balekok..., aki nem tudja átérezni-értékelni a dolgokat-pillanatokat-embereket-személyiségeket-tulajdonságaikat, mert fogalma sincs ezekről.
Talán vedd észre ezeket-értékeld-fogadd és add is.
A bizonyára szó jelentését még tanuld meg, ha eddig nem tetted a sok tanulás közben, pótold;)
pofibuki...
Megint mellélőttél. Az emberismereted egyenlő a nullával. Szóval profilozónak semmiképp ne menj.
Nem vagyok unatkozó milliomos. Nem dolgozik helyettem senki. Biztosan elkerülte a figyelmedet az a részlet, hogy jó munkám van. Senki sem pénzelt, nincsenek gazdag rokonaim, nem tett alám senki autót, sem aranyrögöket, sem kész céget. Amim van, azt magamnak köszönhetem, senki másnak. 10 éves koromtól édesanyámmal kávézót takarítottunk hétvégenként, hogy ételt tudjunk venni, vagy legyen fűtés otthon, mert apám lelépett.
A pályafutásomat egy lepukkant kocsmában kezdtem, mert anyu nem tudta volna finanszírozni a tanulmányaimat, így dolgoznom kellett, hogy tanulhassak.
Szinte szó szerint vért izzadtam, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. De sosem dőlök hátra, és sosem dolgoztatok magam helyett mással.
Azzal szintén mellélőttél, hogy érzelmileg nulla vagyok. Valójában kétlem, hogy nálam empatikusabb, önzetlenebb emberrel találkoztál már valaha. Jellemzően saját magamat háttérbe szorítva élem az életem, számomra az a fő, hogy a környezetem jól érezze magát, számukra minden meglegyen.
Szinte minden kapcsolatom, akár baráti, akár párkapcsolat azért ért véget, mert az emberek szeretik kihasználni a jólelkűséget. Ha segítek, adok, 10 emberből 9-nek még több kell. Természetesen ha nekem kellene szívesség, olyankor sehol egy barát...
Ezért kezdtem el azt érezni, hogy nem vagyok jó. Hiába mentem, adtam, segítettem mindenféle formában, valahogy itt megrekedtek a dolgok. A szeretet amit én adtam, sosem jött vissza felém.
Nehány éve egy visszafordíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nálam, eközben az aktuális partnerem meglopott félmillióval. Ezek miatt komoly depresszióba zuhantam. Kis híján végeztem magammal.
Már nem ismerkedem. Aki a közelembe akar férkőzni, azt nagyon rövid idő alatt leépítem. Pedig nem akarom. Szeretnék bízni. Szeretnék barátokat. Haverokat. Olyat, akinek nem csak egy bankautomata vagyok. De nem megy.
Fogalmam sincs hogy tudnék újra bízni.
Tudom mit jelent a bizonyára szó. Ám ezt csak egyszer használtad. De nem arra, hogy nem vagyok normális... A lekezelő hangvételhez, és az okoskodó megjegyzésekhez sem tetted hozzá, hogy bizonyára... Ám ez teljesen mindegy. Te végtelenül bölcs ember vagy. És nagyon okosan megmondtad mi a problémám gyökere. Egy a baj, hogy úgy mellélőttél, mintha Ray Charles próbált volna szerencsét mesterlövész szakon....
# 6
Amit adtál, abból annyi jött ki, de most már hozzátehetem, hogy nálad a segítség "tömésben" mérhető is.
Igazából lehet mesélni-szépíteni magadat és részemről e morzsákból feltételezni, de a lényeg az marad, hogy gebasz vagy már az utolsó soraidból egyértelműen.
Sértegetsz, mert valami igaz vagy nem a sorokból...gratulálok...
A mai szemlélet szerint a jó munka az általam leírtak...
Aztán, hogy mindenki csak lejmolt tőled, azt magadnak köszönheted és azt is, hogy tojnak fejedre, hiszen sose szakítottál rájuk időt a sok munkád miatt-írod..., mit vársz "bankautomata"?
Talán hátra kellene dőlni és néha időt szakítani másokra személyesen-személyesen, megkérdezni miként vannak, leülni beszélgetni vagy sétálni pár órát...a másik személyét megismerni és ez normális esetben kölcsönös is...az "érdekek" erre nem hosszan képesek-kibuknak.
Az ember sokszor úgy segít másokon, hogy nem segít úgy, ahogyan ők-mások akarják vagy sehogyan sem.Esetenként meg egy kis rúgás kezdősebességnek akár...
Nem attól lesznek barátaid, hogy segítesz másokon...ez marhaság, ezt is elbattad látod...tudhatnád.
A hangvételem meg legalább megmozgatott, látod te kis pokróc;) Nem a simogatás mindig a segítség...
Mégis, mi alapján bízol te meg valakiben? Attól, hogy köszit tud mondani segítésed után?
Talán akad némi kritérium nálad vagy semmi? Állíts fel mércéket, határokat, elveket...stb...írtam már ilyenekről.
Ha valamit akarsz, arra időt kell szakítanod, ezt talán tudod már...érdek kapcsolatokra nem kell időt szakítani, ezt is tudod...a teendőt is sejted már vajon?
pofibuki...
Nem kommentálom most már.
Fogalmad sincs arról, hogy milyen ember vagyok. Csak lövöldözől itt vaktában és sértegetsz egy számodra totálisan idegen embert.
Szerintem inkább menj hentesnek, vagy bútorasztalosnak, de jobb, ha emberekkel semmilyen szinten nem lépsz kapcsolatba, mert egy közönséges bunkó vagy.
Pofibuki, te tényleg egy ótvar nagy paraszt vagy.
Szerencsétlen kérdező nem azért irt ide egy kérdést, hogy még jobban agyon legyen tiporva érzelmileg.
Te egy érzéketlen szociopata vagy.
Az okoskodásod durván idegesítő.
A kérdező és közted az a hatalmas nagy különbség, hogy rajta még lehet segíteni. De a te életed menthetetlenül sivár és szar. Nyilvánvalóan azért játszod itt az idióta napkeleti bölcset, mert valójában senki rád se tojik, nincsenek céljaid, és már egy kiadós rejszolás sem hoz lázba. Igazán szánalmas vagy...
# 8
Nézz már tükörbe, hogy ki sérteget kit, te megvakult!
A leírt képet te alkottad magadról, ez vagy, én csak kiraktam...fáj a tény, hogy munkamániás vagy és stb?
Sajnáltatod magadat, mint ovis a homokozóban a törött lapátkája mellett..s ha próbálják megértetni vele, hogy ezzel nekem jut előrébb-el a megoldáshoz, akkor hisztizik sajnáltatva magát jobban és tahóskodik.
Szeretnél együttérzést meg semmitmondó babusgatásokat?
Minek, az változtatna bármin? 10 percig elvagy vele és utána ugyanott vagy, ez kell neked...
Félsz változtatni életeden...te dolgod és jövőd is...nem lehet mindenkin segíteni, pláne, ha nem is akarja...
Mellesleg neked még annyi fogalmad sincs rólam, mint nekem rólad...te viszont félsz az őszinteségtől;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!