Az öngyilkossági hajlam örökletes?
Nagyapám öngyilkos lett amikor apa még csak tíz éves volt. Apa szarul bánt velem kisebb koromban, nem szerettem otthon lenni...
Egy éve egyedül élek, mert diploma után elvállaltam egy vidéki állást. Döglődő távkapcsolatban vagyok egy lánnyal. Több mint a semmi, de ahhoz, hogy úgy érezzem van valakim, ez nagyon kevés.
Mostanában megfordult a fejemben, hogy mi értelme ennek az egésznek. Jobb lenne kiszállni...
Ez valami örökletes dolog, vagy csak rosszul jött ki a lépés és épp depisebb időszakot élek át? 25F
Lehet közhelyes, de én csak a betegségre való hajlamot fogadom el örökletesnek, az öngyilkosság meg ilyen idiótaságok mint akaraterő és elhatározás kérdése, illetve személyiségé. Ha úgy érzed elértél ahhoz a ponthoz aminél nem bírsz felkapaszkodni, akkor végzel magaddal ha nem látsz alternatívát. Ha pedig erős és egészséges gondolkodású embernek tartod magad, akkor nem fogsz egy csalódás miatt "próbálkozni", ugyanis sokan itt kezdik.
Pl az olyat akit már törzsvendégként ismernek a dili osztályon, ha szakember volnék sem erőltetném az életben maradását, mert aki 5x-re sem tud meghalni méltó módon annak nagy bajai vannak, nem utolsó sorban önfejű is mint a k***a élet.
Egy kapcsolaton soha sem szabad fennakadni addig míg nincs gyerek vagy közös vagyon, ilyen járások, meg együttélések mindig jönnek mennek, konkrétan nem minden emberhez passzol egy személy élete végéig, van aki sok kapcsolaton túl van mert mindegyikben volt valami ami miatt szétmentek, így kell szemlélni.
25F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!