Veletek is előfordult már, hogy nagyon szerettetek volna beszélgetni szinte bárkivel de egyszerűen senkivel nem tudtatok?

Én most éppen ilyen hangulatban vagyok.

Kapcsolatot próbálok teremteni - írásban...

11-es válaszoló vagyok.

Érdekes fejlemény történt mostanában az életemben. Sokáig hiába erőlködtem egy emberrel kapcsolatban, hogy meg tudjam fogalmazni, miért jó nekem, ha a közelében lehetek.

Mostanában ÉRETT BE a kapcsolatunk normál szintre. Ez azt jelenti, hogy mindenfajta elvárás nélkül elfogadjuk egymást jó és rossz tulajdonságainkkal együtt.

Persze IDŐ KELLETT ehhez... - a bizalom pedig végre-valahára egészségesen működik közöttünk.

Hát épp most vagyok így! ^^

Az imént lettem túl egy kellemes sírógörcsön, de a falakon vagy a plüsseimen kívül máshoz úgyse tudok szólni. De még azokat se érdekli, szóval befogom inkább.

Nekem is pont akkor tünik el mindenki amikor ràérek végre es pont hiànyozna valaki.

Ilyenkor megprobalok egyàltalàn csak az egyedüllétnek örülni. Füles be, egy kis bor, forro fürdö es kb beintek a vilàgnak.

Persze olyanok meg jelentkeznek akiket a hàtam közepére nem kivànok.

Nem tudom ez mi lehet. Mi lehet az oka.

Kedves 17-es válaszoló!

Privátban vagy itt a nyílt fórumon szeretnéd, hogy rád írjon Valaki? (Azt nem ígérem, hogy hosszas levelezések kezdődnek közöttünk, mert a földrajzi távolság miatt kénytelen vagyok most is lezárni egy elég jónak indult "barátságot".) Már majdnem működésképtelenné vált rövid idő alatt a táv ismeretség, amibe jobb híján igyekeztem belekapaszkodni...

Üdv:

egy érdeklődő