Állandóan a halálra gondolok?

Már korábban is előfordult, hogy eszembe jutott, az én életem se véges, de nemrég, amikor szerencsésen megúsztam egy véletlen folyamán szerencsére időben diagnosztizált egészségügyi problémát, azóta sajnos rosszabb.

Kb naponta eszembe jut, bár tudtommal egészsséges vagyok, hogy bármikor meghalhatok, és ezzel úgy el is megy a kedvem mindentől.

Leginkább a betegségek aggasztanak, hiszen hajszálon múlt, hogy megúsztam egyet.

Félek a balesetektől is, de azt többnyire odafigyeléssel meg lehet úszni, én meg az a típus vagyok, aki az egyirányú utcában is kétfelé néz körül, mert hát sose lehet tudni.

Még ha csak naponta eszembe jutna, rendben, de sajnos van, hogy úgy érzem, emiatt már semminek semmi értelme.

Képes vagyok nem megvenni egy ruhadarabot, vagy bármit, mert arra gondolok, lehet, már nem lesz alkalmam felvenni.

Vagy amikor terveztük, hogy hol nyaralunk jövő nyáron, az első, ami felmerült, hogy én lehet, hogy már sehol, ezért valahogy nem is motivál, hogy komolyabban tegyek rá félre.

Nem arról van szó, hogy céltalan az életem, mindig van, ami lefoglal.

Munka, tanulmányok, háztartás, illetve szeretnék ősztől jógára járni és sportolni is (úszni mindenképp).

Viszont mindig eszembe jut valami, ami elveszi az életkedvem.

Már gondoltam rá, hogy felkeresek egy pszichológust, mi lehet az egész mögött.

Érzett már valaki így? Sikerült ezen túljutni?

23l