Most megyek egyetemre es nagyon maganyosnak erzem magam?

helló!

Én ugyanolyan helyzetben voltam mint te. Annyi különbséggel, nekem pont az utolsó év egy hatalmas csalódás volt a középiskolás haveri körömmel kapcsolatban, és úgy voltam vele, az életem nem mehet így tovább, nekem is változnom kell.

Aztán így is lett. Igaz, néha nekem is eszembe jut a középiskola, hiányoznak a poénok, barátok. De pl, ők egyszer se kerestek érettségi óta, pedig egy egyetemre járunk. Szóval ez van, ilyen az élet.

Azt tanácsolom, hogy ez az a pillanat, mikor elkezdheted felépíteni az életed. Cselekedj eszerint.

Válts perspektívát, tűzz ki célokat, próbálj ki új dolgokat, vágj bele mindenbe és így idővel kialakul egy új élet, új társaság.

Ha nincsenek céljaid az sem baj, próbáld ki magad sok mindenben és egyszer csak érezni fogod, hogy mi az amivel neked kell foglalkoznod, mire vagy elhívatva.

Ha hiányoznak a barátaid, nyugodtan tartsd velük a kapcsolatot, de úgyis lesz olyan társaság, akikkel jól érzed majd magad.

Szóval fel a fejjel, csak lazán és optimistán! :)

22/F

"A régi szép idők, most van"

Magadnak teszed széppé és tartalmassá a napjaidat. Úgy fogsz visszatekinteni egyetemi éveidre 3-5 év múltán, hogy életed legszebb része volt.

Lépj ki a komfortzónádból és még több pozitív dolog fog érni! :)

(előző voltam, 22/F)

En is olyan helyzetben vagyok, mint te. Kettanra jartam, husz evesen kezdem az egyetemet. Egy baratom sem tanul itt tovabb, ahol en. Probalom ezt az uresseget ugy felfogni, hogy elkezdodik egy teljesen mas szakasza az eletemnek, uj embereket ismerek meg, uj feladatok jonnek velem szembe, teljesen mas lesz a helyzet. Ez talan eltereli a regi idokrol a gondolatainkat.:)

20L

Én is most megyek egyetemre, és semmiről semmit nem tudok, főleg a városról. Budapest :/ :D De ez van. Talán valaki majd akad nekem is, neked is. - Másnak is.

21F

A szitu nálam a is szinte ua. mint a 8-as hozzászólónál: kéttannyelvű után 20 évesen kezdtem az egyetemet 300+ km-re a szülővárosomtól (volt, h. csak havonta egyszer mentem haza).

Igaz volt egy földim, és három másik középisis osztálytársammal is egy szakra mentünk, de velük (2 srác) egyébként sem volt vmi. túl szoros a kapcsolatunk azelőtt, az egy lány pedig a város teljesen más részén lakott.

Úgy alakult, h. az első héten összejöttem egy sráccal, akinek elég nagy baráti köre volt (8 osztálytársa tanult adott szakon...), és így akarva-akaratlanul lettek haverok a két év együtt járás alatt.

Mivel kolis voltam, onnan is sok mindenkit megismertem + az évfolyamtársakat az előadásokról + jártam különböző sportokra (aerobic, úszás, barlangászat, baseball - szóval jöttek az ismeretségek, hamar kialakult egy-egy haveri/ baráti kör.)

Volt még filmklub, harmadéves koromtól szakkollégium, tanterven kívüli eladások, HÖK-ben tevékenység, eljártam színházba, moziba, túrázni, barlangászni, bulizni, rendezvényekre ((gólya)bálok, koncertek)

Ezeket ajánlom neked is!