Szerintetek meglepő, ha egy ilyen ember öngyilkos lesz? Ha ti hirtelen átkerülnétek az ő életébe, ti is megtennétek?

Nos én is csak azt tudom javasolni a neked/a barátodnak vagy bárkinek,akit hasonló gondolatok gyötörnek és esetleg megnézi a válaszomat,hogy minden helyzetből ki lehet mászni. Nem szégyen az,ha valaki szülővel lakik 30 évesen még nem feltétlenül vagy elkésve semmivel,se a barátnőzéssel,sem a saját család alapítgatásával. A munka talán azért nem megy úgy,azért érzed szenvedésnek,mert nem szereted amit csinálsz. Persze most gondolhatod,hogy 30x évesen mit tudnál mást csinálni.Nekem vannak olyan ismerőseim akik a te korodban kezdték el az egyetemet és még bőven utána lett családjuk. Nem azt mondom,hogy rögtön egyetemet kell végezni a boldogsághoz,csak hogy találd meg a szakmát,amiben szívesen dolgoznál,legyen az egy asztalos vagy egy mérnök az a lényeg,hogy élvezd. Azokkal akikkel virtuálisan beszélgetsz próbálj találkát szervezni,mozdulj ki a komfortzónádból. Próbálj nyitni az emberek felé,mosolyogj sokat. Meglátod egy pár nap után már igazi mosoly jelenik meg az arcodon. :) Az öngyilkosság meg eszedbe se jusson,gondolj pl. a szüleidre,akik bizonyára nagyon szeretnek téged. Gondolj a sok beteg emberre,akik boldogan lépnének a helyedbe ,hogy építgessék az életüket. Igen,még 30x évesen is.

Élvezd az életet! :)

Drága Ernst Hamingway! Azt irtad: elfogadod és HELYESLED az öngyilkosság gondolatát. Ezt hogy másképp lehet értelmezni? Egyébként megbántam, hogy hozzászoltam, rám mostmár ne számitsatok, elég ebböl a lehangolo témábol.

Kérdezö, te irtál nekem privát üzenetet?

Megpróbálhatnál változtatni magadon, munkát keresni, szocializálódni, ismerkedni, stb... De ez túl nehéz, igaz? Könnyebb öngyilkosnak lenni, hiszen azt megteheted egy pillanat alatt is. De a fent említettek felépítése és véghezvitele egy hosszabb folyamat. De te mégis a könnyebbik utat választanád?

Megvan mindkét kezed, mindkét lábad, halálos beteg sem vagy, tolószékben nem ülsz... Akkor ha már így egyben vagy, tenned kéne valamit magadért.

Mi az amit ingyen is csinálnál és boldoggá tesz? próbálj abból pénzt keresni. 2 kérdés van. Mi az amit szeretnél csinálni (boldoggá tesz), és miért nem csinálod?

Nem sok célod lehet vagy hobbid, ha céltalan lézengsz a városban :D, bár biztos annak is megvan a szépsége.

Am bárki lakhat az annyánál 30 évesen. A jelen gazdasági helyzetben és amúgy is, elég ha valaki más úgy keresztbe tesz egy jobb üzleti modellel vagy akármivel, és nullán vagy 1 éven belül abból, amivel addig sokat kerestél. Vagy befektetsz valamibe és nem jönnek be a számításaid.

És ugyanez igaz inverzben is. Egyszer csak jön egy ötlet, és könnyebben megy mint gondolnád.

nekem is most sok nehézségem van, illetve szinte mindig :D a különbség, hogy engem nem tart el senki, és erre nem is igen számíthatok. sőt, nekem kell segíteni másvalakit sok millió forinttal.

szóval muszáj összeszednem magam, mert az én munkámtól nem csak az én életem függ, hanem másé is.

Hát ez ad erőt.

Szerintem neked is dolgoznod kéne, mert, ahogy valaki írta, a munka gyógyít. Legyen ez egy akármilyen munka.

Gondolom, azért tudtad abbahagyni, mert úgyis van hova hazamenni, és ott eltartanak téged, megoldják helyetted az ellátásodat. Ez egyrészt szép a szüleidtől, másrészt hiba, mert így nem kényszerülsz rá, hogy dolgozz. A munka tényleg csodákra képes. Voltam én is depressziós, a munka hozott vissza az életbe.

Legyen öngyilkos a Radai Rosseb! Különösen ilyen piti dolgokért.

Ha megfordítjuk, korlátlan szabadságban él.

Ahogy én is 5 éve. Semmi, de tényleg semmi nem köt.

Nincs párom, nincs munkahelyem*, azt csinálok, amit akarok.

Az ellenséges embereket telibeszarom, élem az életemet és akinek nem tetszik az bekóstolhat a csokoládébarlangaba oszt ennyi.

*megélhetésem van, csak másképp