Miért leszek rosszul, ha üresjáratban vagyok?

17 éves fiú vagyok.

Igazából már hónapok óta ilyen vagyok, de csak most nyáron vált nagyon feltűnővé.

Ha valahova el kell mennem, tehát finoman kényszerítve vagyok rá, hogy menjek el (munka, vezetés, bolt...stb.), akkor bármennyire is megterhelő a dolog, én élvezem.

Viszont, amint hazaérek 1-2 óra pihenés, semmittevés és rögtön elkezdek az öngyilkosságon gondolni... hogy mennyire nincs értelme az életemnek, mennyire nem számítok senkinek, mennyire nem érdeklődik irántam senki.

Jobb esetben maximum 1-2 napig vagyok otthon és utána megint felüdülés, mikor elküldenek valahova, de múltkor mikor 1 hét itthonlét után már a vonat-menetrendet nézegettem, hogy melyik vonat elé ugorhatnék és hol, és nem csak felszínesen gondolkodtam a dolgon.

Igazából emberekkel közös program nem érdekel, hanem taszít. Tehát ma is hívtak bulizni, hétfőre is lehetne buli, jövőhétvégére is, de egyszerűen félek úgy emberek közé menni, hogy előre tudom, hogy beszélgetnem kell velük. Tehát dolgozni szívesen elmegyek, mert ott nem kell beszélgetni, vagy ha kell, akkor sem ismerősökkel és nem magamról, hanem a munkáról (de mivel mostanában csak alkalmi munkákat tudok vállalni, ezért ez nem megoldás).

Itthon semmi sem köt le, minden untat. Előző 2 nap kb csak aludni jöttem haza és rohadt jókedvem volt. Egészen ma délig, amikor is újra beütött a tény, hogy inkább lennék halott.

Mit tegyek?