Miért érzem magam ennyire rosszul az ilyen álmok hatására? Miért tart egész nap hatása alatt az ilyesmi?

Elég nagy álmodó vagyok, sokat és sokszor álmodom, elég sajátságos a viszonyom az álmokkal. Van jó álom, rémálom (horrorokat megszégyenítő psychotrillerek formájában) illetve mindenféle hangulatú és cselekményű álom.

Most amire ki szeretnék térni, azok a "szerelmes álmok". Ez nem összekeverendő az erotikus álmokkal, mivel azokat könnyebb a helyén kezelni, egy reggeli/délelőtti maszturbálás és el van felejtve.

Viszont ezek az álmok másmilyenek. Itt a nőalaknak nincs konkrét kinézete (erotikusnál van, sokszor eltúlzott is), egyeedül pár dolog ami nem változik és ami az én ún. "zsánerem" (világos/sötétbarna vagy fekete haj, minimum középhosszú, számomra nagyon hanguatos öltözet /véletenül sem ribis vagy alulöltözött/), de nem is ez a lényeg "velük" sosem, hanem a viselkedés, és az az érzés, az a hangulat ami körbelengi az egész jelenetet. Sokszor nem történik semmi, csak beszélgetés, "kalandozások", ölelkezés és időnként majdnem-csókjelenet, de valamiért piszkosul megmarad és nyomja rá a hatását az egész napomra (a mai is ilyen).

Olyan rossz ilyenkor az ébredés. Egy kellemes, intim, meghitt világból vissza a szokásos (nem elviselhetetlenük rossz, de azért elég nyomasztó) valóságba. Itt nem látom esélyét, hogy ilyen szituációba kerüljek, pedig minden tagadás és tettetés ellenére vágyom rá. Az emiatti "bánatot" pedig testmozgással, mértéktartó csokoládéfogyasztásban és "elnyújtott" maszturbálásban vezetem le.

Tisztában vagyok vele, hogy az álomalakok nem léteznek, de valahogy ilyenkor mégis hiányzik az az érzés, az a hangulat, az a szituáció. Holnapra elmúlik (kivéve ha ma is ilyet álmodom). Sokszor az agyam az álom alatt azonosítja valakivel az adott személyt (exbarátnő, volt osztálytárs, fiatalabb-barátságosabb tanárnő, rossz esetben rokon), ami még inkább zavarbaejtő, de ott a zavar legyőzi a rossz érzéseket, ilyenkor viszont nem.

Egy időben "állandó" alakot öltött (magas, vékonyabb nő/lány, hosszabb fekete hajjal, ismeretlen eredetű szemüveggel (sosem láttam még ilyet). Rengeteget beszélgettünk, jártunk sok érdekes helyen, és akkoriban még zavarodottabb voltam, mert úgy éreztem, hogy nagyon kedvelem. Egy kitalált, nem létező személyt! Imádtam aludni olyankor, vártam az újabb álmokat.

"Vele" sem találkoztam már régóta, ma egy "kisebb" nővel voltam, akit (álombeli fuck logic), félkörben fekve körülértem és úgy voltunk ott. Aztán megint volt valamiféle csókjelenet-szrűség, de nem is ez a lényeg, hanem az az érzés... Boldog voltam. Olyan módon boldog, ahogy ébren csaak ritkán, mert a valóság nem olyan békés és hangulatos...

Volt egy negatív álmom is ezzel kapcsolatban: Egy olyan "csók", ahol a nő valami meleg, savanykás nyálat(?) tolt át a számba, masszív hányingerrel is ébredtem, álomban pedig hánytam is tőle.

Mi ez? Normális ez?