Nemsokára év eleje van. Félek az osztálytársaimtól. Mit tegyek?

Arra nem lenne lehetőséged hogy magántanuló légy? És akkor te nevetnél otthonról az iskolában szenvedőkön.

Én férfiként is éltem át hasonlót a sorkatonaságnál. Túl műveltnek tartottak ezért tudták hogy nem ütök vissza és én voltam a fekete bárányuk. Azt elfelejtették hogy diplomával rövidesen úgyis előléptetnek és rajparancsnokként úr lettem, míg a többiek napi 24 órás szolgálatban gályáztak. A nap végén csúnyán nézni sem maradt erejük, nem még piszkálni valakit.

Szia! Én is 12/L vagyok és bár én annyira rossz helyzetben nem vagyok mint te (az írottakat alapján) ismerem az érzést amiről beszélsz és teljesen megértelek Sok olyan osztálytársam van aki másokat a haláláig tudná cikizni pl. engem is. De tanácsolni csak annyit tudok hogy ne foglalkozz velük, én miután megfogadtam ezt a tanácsot sokkal jobban éreztem magam.

Ja és még valami ha egy percig is azt hitted veled van a baj verd ki ezt a gondolatot a fejedből mert pont az olyanokkal van a gond akik egyfolytába cikizni a "nem menőket".

Remélem azért tudtam segíteni és KITARTÁS

:)))))

Most tanácsolhatnám azt, hogy próbálj meg magabiztosabb lenni, hátha akkor majd téged is befogadnak, de egyrészt ki tudja, hogy menne-e, így történne-e, másrészt meg nem hiszem, hogy ilyen emberekkel szeretnél barátkozni. Úgyhogy azt javaslom, beszélj a szüleiddel, hogy átmehess máshova. Egy ideig én is jártam szar osztályba (bár engem nem nagyon szívattak, ettől függetlenül nem volt kellemes oda járni), aztán váltottam, és jobb lett.

Sok sikert! :)

Ne félj tőlük, nekem hasonló kis rohad@kok tették tönkre a gyerekkoromat. Az fájt a legjobban, amikor a barátaimnak hitt emberek is beálltak a többségbe és közösen aláztak meg és nevettek ki. 1 a 25 ellen volt a felállás. Volt, hogy egyszerre 5-8-an is próbáltak megverni, de sose hagytam magam, felborítottam mindet, ezzel tiszteletet vívtam ki.

Amikor bántanak képzeld őket csupasz, egymást sz...l dobáló majmoknak, állj ki magadért, feleselj vissza, nyugodtan, ne hagyd, hogy terrorban tartsanak ezek a kis szemetek!

Szia. 12/L vagyok. Te kb. olyan vagy mint én. Tavaly télen amikor ötödikes voltam elkezdtek piszkálni, mert Én "más vagyok min a többiek". Furának tartanak. Ekkor már az egyik órán rosszul lettem ezért lemehettem a mosdóba. Találkoztam az ofőmmal akinek kisírtam magam, hogy szerintem depressziós vagyok. Erre min mondott!? "Ezt biztos azért mondod mert hamarosan meg fog jönni". Anyától jött a leszidás, hogy miért beszélek butaságokat. (Apa nem tudta meg mert a szüleim elváltak.) Valaki ezt meghallotta az osztályomból és a következő szünetre a fél iskola erről beszélt. Van egy velünk szomszádos osztály akikkel jóban vagyunk mert egy idősek velünk és ők is beszólogatni tudnak. Az osztályprogramoktól mindig előre félek, hogy egyedül leszek. Úgy hívnak, hogy a "depressziós lány" vagy "az osztály hisztis p*csája". Mindenki azt hiszi ez vicces és direkt beszólogatnak. Én próbálom azt mutatni, hogy erős vagyok, de igazából minden este álomba kell hogy sírjam magam mert nem tudok elaludni. Már tényleg depis vagyok és senki nem hiszi el nekem. Azt hiszik ez csak egy egyszerű vicc de nem érzik a súllyát ennek az egésznek. A depresszió nem játék de nem fogják fel márt 13 heg van a bal karomon (nem az ereknél). Azért csináltam hogy az jobban fájjon. De nem segített. Most is sirok. Én is egyedül érzem magam mert nincsenek tesóim, anya nem hisz nekem, apa 64 éves és egy barátom sincsen. Állandóan az olvasásba menekülök akkor meg strébernek neveznek. Mindenki megaláz kinevet félrelök vagy ilyesmi. Azt mondják csúnya vagyok meg hogy "az anyjának milyen szégyen lehet ez a gyerek". Már ott tartok hogy nincs önbizalmam.

Gyűlölöm a sulit! Lelki ronccsá tett. De legalább most találtam egy sorstársat. Bármikor írhatsz priviben. Akár együtt is túlélhetjük.

Egy hasonló helyzetű lány