Hogyan motiválhatnám magam?

Egyáltalán nem érzem, hogy érdemes volna bármiért is felkelnem reggelente. Akármilyen célt tűztem ki magam elé, amit igazán szerettem volna elérni, soha, egyetlen alkalommal se jártam sikerrel. 21 éves vagyok, pályakezdő. Úgy 6-7 éve nincs semmi, ami igazán megmozgatna, vagy szívből érdekelne. A hobbijaimban eredménytelennek érzem magam, az álmaim is halottak, támogatást nem kapok sehonnan, semmilyen értelemben. Vannak barátaim, de hiába, belőlük se tudok erőt meríteni. Kapcsolatom se volt még soha, folyton kihasználtak, és elegem lett. Érintésekre, ölelésekre, odabújásokra vágyom, de nincs senkim. Bemesélni se tudom magamnak, hogy minden jobb lesz, mert évek óta ezt mondogatom, és semmi változás. Megtettem, amit tudtam, egymagam viszont önerőmön kívül nem tudok teljesíteni. Volt egy munkahely a közel múltban, ahol egy hétig bírtam; reggel 5:30-kor keltem, este 7 és 8 óra között értem haza fájó derékkal és talppal. Otthagytam, de nem csak ezért, hanem mert lassú voltam, és nem láttam át az egészet, ami ott zajlik. Egy selejtnek, életképtelen senkinek érzem magam. Még mielőtt belevágtam volna ebbe a munkába, nagyon motivált voltam, mert esélyt láttam arra, hogy végre elköltözhetek itthonról, és elkezdhetem építeni a saját életemet. De nem sikerült. És ki tudja, hogy önerőből mikor leszek képes rá. Az összes unokatestvéremnek a valaga alá tették a jogosítványt, meg az egyetemi tandíjat fizetik, meg minden, egyedül én vagyok az, aki szerencsétlenkedik. Nem tudom, mi motiválhatna engem ebben az életben. Még játszani sincs kedvem. Vagy olvasni. Vagy filmet nézni. Semmi sincs, ami érdekfeszítő lenne a számomra. Ti honnan szereztek motivációt a mindennapokban, vagy az ilyen nehéz időkben?