Hulyeseg lenne az ongyilkossag?

Szoval az a helyzet, hogy maganyos vagyok elegge, itt a nyar, de en nem csinalok semmit sem. Voltam dolgozni, kaptam erte penzt is, hudejo...de nem koltom el semmire sem, mert nincs semmi ami kene. Minden nap csak unatkozom, varom, hogy elmenjen a nap. Egyetlen baratom sincs, de nem is akarok, utalom az embereket, a szuleimet kiveve, bar legtobbszor ok is csak idegesitenek a kerdeseikkel, hogy miert nem vagy olyan mint a testvered, miert nem mesz baratkozni?miert nem mesz valamerre? Stb... Azert, mert nem akarok, nem vagyok kivancsi az emberekre es van egy olyan erzesem, hogy ok se ram. Regen sokat piszkaltak az iskolaban, akkor mindennapos volt a gondolat, hogy ongyilkos leszek. Nem tettem meg, biztam benne, hogy talan majd jobb lesz, de meg van ket evem hatra...piszkalni mar nem piszkalnak, de egyedul vagyok. Egyszer egy lany latszolag erdeklodott felolem, hogy mi a helyzet velem stb...talan baratkozni akart, de en ugy ereztem, hogy en nem erdemlem meg, hogy velem baratkozzon, nincs bennem semmi szeretni valo es most is igy gondolom...hagyjanak beken, mindenki hagyjon beken. Utalok uj emberekkel talalkozni de a regiekkel is. En sem tudom, hogy mit akarok, de mostanaban megint eleg sokat jar az ongyilkossag a fejemben. Ket dolog miatt nem teszem meg. Az egyik, hogy a szuleimnek nem akarok fajdalmat okozni a masik meg hogy beszari alak vagyok es ugysem mernem megtenni. Az hogy mi volt a celja ennek a ”kerdesnek„ azt nem tudom. Csak ugy leirtam mi a szitu velem, ugysem mondok el senkinek. 18/F