Szerintetek van olyan ember, aki senkinek se kell, ezért magányban kell leélnie az egész életét?

Én szerintem ilyen vagyok. Évek óta magányos vagyok, de mostanra csúcsosodott ki ez az egész. Már interneten sem beszéledek emberekkel, mert lemorzsolódnak. Gondolom őszerintük rengeteget nyavalygok, holott csak dumálni szeretnék, mert ez számomra a minden napokban nincs meg. Tudják az emberek hogy depressziós, öngyilkos hangulatban vagyok, de a megoldás a részükről, hogy nem írnak rám, kerülnek. Aztán ilyenkor szokott az lenni, hogy az ember öngyilkos lesz, majd jönnek a sajnálkozó emberek, hogy miért nem kértek segítséget, én ott voltam. Saját bőrömön tapasztalom, hogy senki sincs itt, másnak meghallgatom a problémáját, de az enyém már csak nyavalygás. Szomorú. Egyedül baromira nehéz boldogulni az életben.

Én is például nagyon igénylem a magányt, egyszerűen nem tudom megértetni magam a korosztályommal, csak idősebbekkel, plusz sokszor vagyok kifejezetten emberkerülő, mizantróp.

Sajnos van ilyen, én is ilyen vagyok, nincs mit tenni ellene ... 22f