Mennyire szánalmas öngyilkossággal fenyegetőzni?

Egyszerűen senkinek nem vagyok fontos. Ezt nem csak beképzelem, ez egy tény.

Egyetlen egy ember van, akinek rossz lenne, ha meghalnék, édesanyám. Neki sem azért, mert annyira közel állnánk egymáshoz, hanem mert tudom, hogy mennyire nem bírja az ilyen tragédiákat.

Ha megtenném, akkor valószínűleg zacskóval fojtanám meg magam, az nem tűnik annyira durvának.

Akármennyire is fontolgatom és sokszor több napig máson sem agyalok csak ezen, tudom, hogy most nem tenném meg. Mintha várnék valami ürügyre...

Ettől függetlenül borzasztóan egyedül vagyok és akármit teszek, nem történik semmi! Próbálok ismerkedni neten, élőben is, de egyszerűen a szociális fóbiám és más emberek önzősége annyira megnehezíti, hogy soha nem jutok semmire.

Már annyira elkeseredtem, hogy azon gondolkodom, hogy egy rosszabb pillanatomban ráírok Fb-on valamelyik ismerősömre, és konkrétan, röviden annyit mondok, hogy öngyilkos akarok lenni.

Tudom, hogy ez így nem igaz, mert akarok, de nem fogok mostanában az lenni... de egyszerűen nem tudom, hogy hogyan szerezhetnék egy kis figyelmet, hogy legalább egyetlen egy ismerősöm/osztálytársam vagy bárki megkérdezze, hogy mi van velem!?

Próbálok mindig mindenkivel kedves lenni, de mintha ettől függetlenül direkt mindenki tudatosan úgy tenne, mintha ott se lennék (pl suliban).

Már nagyon elegem van, mit csináljak? Tényleg ötletem sincs.

A csak internetes "barátságaim" könnyebben meghalnak, mint a valódi beszélgetéseim, pszichológustól félek, vagdosni nem akarok megint, tehát szinte tényleg az egyetlen reményem, hogy elkezdek siránkozni valakinek, hogy milyen tré az életem, miközben őszintén gyűlölöm azokat, akik ugyanezt csinálják..

17/F