Nektek mi a történetetek? Ti is kiégtetek?

Szeretném, ha mindenki leírná a saját történetét, természetesen annyit belőle, amennyit megszeretne osztani.

Én 22 évesen úgy érzem, hogy teljesen kiégtem. A gyerekkorom átlagos volt, az általános iskolában nem voltak barátaim, mindig egyedül voltam, majd ez a helyzet a középiskolában sem változott. A sulit végül nem sikerült befejeznem, és jelenleg dolgozom, de itt sem találok barátokra, társaságra. Szinte alig voltak még valahol, és alig próbáltam ki dolgokat, tehát kimaradt az a szokásos tini korszakom... Már középiskolás korom óta depresszióval küzdök, és mindig is szorongásos és nagyon gátlásos, félénk ember voltam.

És az a helyzet, hogy belefáradtam ebbe a helyzetbe. A mindennapok monotonitásába és a semmittevésbe. Ha elhatározom, hogy változtatok, hamar kudarcba fullad, úgyhogy ezzel már nem is próbálkozom.

Most már azt gondolom (a kategóriát olvasva is), hogy vannak olyan embereket, akiknek egyszerűen nem való az élet, mert alkalmatlanok rá, és nem lehet meggyógyítani a pszichéjüket. Én is ilyennek érzem magam.