Nektek mi a történetetek? Ti is kiégtetek?

En csak azt nem ertem az ilyen "menthetetlen" emberek miert elvezik, ha magukkal ranthatnak masokat. Szal oke ertjuk szar az elet, de nem kell ezen ennyit ragodni attol nem lesz jobb.

"Ha elhatározom, hogy változtatok, hamar kudarcba fullad, úgyhogy ezzel már nem is próbálkozom." - A siker nem egyik pillanatról a másikra jön, ahhoz kitartónak kell lenni. Teszem azt ha elkezdesz mondjuk sportolni akkor ne várd, hogy egy hónap múlva már tiszta izom leszel... szerintem itt csak a hozzáállásodon kellene változtatni. Ennyi erővel mondhatom azt is, hogy nem csinálok semmit mert úgyis meghalok egyszer, akkor meg semmi értelme. Akarad hogy neked való legyen az élet? Akkor tegyél is érte. Vannak azok az emberek akik mindig csak panaszkodnak és arról beszélnek mindig milyen sz*r minden, igen a világ ilyen, de az már csak tőled függ hogyan állsz hozzá. Lásd meg a jót is és légy kitartó. Lehet ha nyitottabb leszel akkor az emberek is nyitnak feléd.

én is hasonló cipőben vagyok 22f

21F vagyok. Nem voltam annyira magányos, de inkább kisebb baráti köröm volt. Ezek a régi barátok viszont városba mentek tanulni a falu helyett, ott mind tetoválásos drogozós trógerek lettek, így egyedül maradtam. Majd később bekerültem 5.-es ként egy osztályba ahol volt 2 skinhead osztálytársam, ők agymostak engem, az akkori új barátomat rendszeresen megvertem, ütöttem. Majd ahogy innen is elballagtam szinte ezekkel az emberekkel is teljesen elvesztettem a kapcsolatot, majd jött a középsuli. Itt megint egy szűk baráti kprbe kerültem, azonban ők is én véleményem szerint rossz társaságba kerültek, de velük még tartom a kapcsolatot. Barátnőm sose volt pedig úgy gondolom hogy amikor a csajok mondják hogy milyen férfi kell nekik az rám szinte teljesen igaz csak félek a visszautasítástól, ezért nem kezdeményezel, így 21 évesen full szűz vagyok. Marad a jobbkezes barátnő. Aztán egy évre egyetembe mentem, de rájöttem hogy az egész egy nagy korrupt banda. Erről sokat tudnék mesékni de most nem fejteném ki. Az egyetemi év alatt úgy gondolom, fejben rengeteget értem, a kortársaimhoz képest sokkal gondolkodóbb, intelligensebb vagyok(szerintem). Otthagytam az egyetemet, a régi iskolámba mentem vissza OKJ-s képzésre, amivel ugyan kaptam egy szakmát de nem sikerült elhelyezkedni vele. Jelentkeztem az egyik barátom munkahelyére, de sajnos nem sikerült egy helyre kerülnünk, ráadásul sokkal sz@rabbak a munkakörülmények nálam mint nála pedig ugyanaz a munkakörünk. Ráadásul más műszakba is járunk ezért csak ritkán tudunk beszélgetni. Aztán jött egy lehetőség, hogy a nyelvvizsgámnak meg az OKJ-s képzettségemnek köszönhetően egy jobb pozícióba kerülhetek, de aztán valakit felvettek oda, ezért maradnon kell ezen a sz@r helyen. Sajnos jobbat nem tudok, így 3 műszakban sz*pok a jelenlegi melóhelyen, bár a fizetés aránylag jó. A hobbim a konditermi edzés, amibe amennyi munkát időt és pénzt belefektettem, alig látszik eredménye. Tehát a meló meg edzés elviszi minden időmet. Szinte semi szabadidőm. Otthon meg kockulni szoktam, néha buliba járni. Apám mostanában úgy viselkedik mint egy pszichopata. Szóval nem vagyok épp én sem megelégedve a helyzetemmel.

19 vagyok, jelenleg úgy képzelem el az életem hogy majd valahogy egyedül túlélem, végigevickélem, az emberek nem érdekelnek csak leterhelnek, nem mondom hogy nagyon szeretek egyedül lenni de másokkal még annyira se. Igen ez így unalmas de nekem a társaság is meg minden unalmas, nem látok értelmet semmiben, nekem ez jutott végül is nem kötelező semmi se. Elég bonyolult életem volt eddig, voltak barátaim is de elarultak eléggé, viszont rajottem hogy nem is voltam boldog velük se soha.

Hát, én meg 45 évesen, nem értelek benneteket. 18 évesen lett egy krónikus betegségem, amit rosszul "reagáltam le" és ennek köszönhetően, most már jelentkeznek a következmények. Viszont ennek ellenére szeretek élni, bár ez az idő előre haladtával, alighanem változni fog. De azt nem tudom megérteni, hogy 22 évesen, hogyan lehet "kiégni". Fiatalon, egészségesen ( nem véletlenül mondják, hogy "csak egészség legyen". Persze lehet, hogy te lelkileg nem vagy egészséges. Pedig nekem sem nagyon voltak barátaim a suliban és később sem sok és én sem voltam sok helyen, mondhatnám azt is, hogy bár 18 éves korom óta mindig dolgoztam, mivel nem igazán tudok bánni a pénzzel, nem sértődhetek meg, ha azt mondja rám valaki, hogy felelőtlen vagyok, vagy "csóró". Kicsit nézz körül a világban, hogy hány embert "taposott meg" az élet, vagy rontotta el már fiatalon az életét (én is) és változz, mielőtt késő lenne.