Valaki segítsen. úgy érzem nem bírom ki. Olyan egyedül érzem magam, mint egy fa a sivatag közepén. Mit csináljak?

Nem tudom kinek írhatnék, mert úgy érzem a barátaimnak, még akivel tényleg bármikor tudok beszélni, azok szemébe is csak gond lennék. Viszont úgy érzem megfolyt ez az magány. Bezárkózva érzem magam az otthonomba, teljesen kikészültem, főleg most az évvégi hajrák, stresszhelyzetek miatt.

Állandóan egy emberre gondolok aki nagyon fontos nekem és elveszítettem, de azóta nem tudom kiheverni ... 1 éve minden egyes nap csak ő jár a fejembe. ördögi köröket futok: "most elfelejtem, jön másik, ez az élet, ennek így kellett történnie, de mégis ő volt az igazi, mégis én voltam neki a világ, mégis nekem is ő volt az, és bárcsak ne basztam volna el..." és elölről és újra és újra zakatol az agyam a dolgon. De úgy érzem, hogy belül teljesen kiüresedtem. nem találok semmiben értelmet, még a legkisebb dolgok is hihetetlenül kiemrítenek. Mintha megfagytam volna. Felkelek, suli, hazajövök, fekszem, alszom, felkelek, suli, alvás, felkelek, alvás.

Mintha semmi értelme nem lenne semminek. Mintha nem az életemmel, hanem velem lenne a gond. Én vagyok a hibás, és nem tudom mitévő legyek. És a legjobb megoldásnak azt gondolom, hogy ha egyszer fájdalom nélkül meghalhatnék. Sokszor próbálkoztam öngyilkossággal, a kezem szét van vágva ... az emberek tudják a titkaimat, azt hiszik ismernek, én pedig úgy érzem, hogy nem beszélhetek nekik a bajaimról, mert unják azt, hogy szenvedek.

De úgy érzem belülről tényleg meghalok. Minden egyes áldott nap. És nem tudom, mikor lesz ennek vége.