Még magamat is untatom, hogy szerezzem vissza a régi énem?

Mostanában képtelen vagyok normálisan beszélgetni, még a barátaimmal is kínszenvedésnek érzem néha. Nem azért mert nem akarok, nagyon is szeretnék, de nem megy. Borzalmasan érzem magam, igazából nincs életem. Többet kéne eljárnom, de egyedül félek az új helyzetektől, azt viszont nem várhatom el senkitől hogy mindig legyen velem. Meg az idegenekkel még annyira se tudok beszélgetni mint a barátaimmal :D Pedig régen ilyen gondom sose volt