Kavarognak a gondoltok a fejemben de körülbelül csak a falat tudnám untatni vele mit tegyek?

Annyi mindenről tudnék beszélni embereknek (nem arról hogy mj volt Valóvilágban vagy az énb-ben) a gondolataimról érzésekről a felgyorsult pénz/hatalom/hírnév központú világról arról hogy sokaknak a testi vágyakon kívül csak a harag vagy a kielégültség érzése az eggyetlen ami megmozgatja az egyszerü lelki világukat de úgy érzem senki nem kiváncsi rám, mintha egy kavics lennék egy patakban ami mellett elsuhannak az emberek és szinte észre sem vesznek. Szoktam emberekkel beszélni de az mindig valami felszines dolog soha nem kérdezik meg hogy mit gondolok erről-arról, mintha az élet csak egy végtelen színjáték lenne és mindenki viselné a lelketlen állarcát és az eggyetlen kiszállás csak az ember kiiktatásával lenne lehetséges. Lehet hogy csak egy hatalmas balek vagyok aki nem tud alkalmazkodni a világhoz. Ugy érzem nincs meg a lelki társam egy barátnő/barát személyében, egyedül egy giccses világban, meg akarom találni az akivel beszélhetek de egyszerüen túl gyáva vagyok ahoz lépjek mert csak lehurrognak semmibe vesznek akármilyen mondat hadja el a számat. Hogyan találjam meg azt a környezetemben, osztályomban akivel ezeket meg tudnám osztani. Mi tévő legyek ?