Szerintetek az embernek joga van az öngyilkossághoz? Elvégre az élete a saját tulajdona. Mi a véleményetek erről?

Ez tényleg vitatott és nehezen megválaszolható kérdés.

vetítsük le a jogtudomány nyevlére

Ha van egy házad azt csinálsz vele amit akarsz nem?bizonyos szempontból igen bizonyos szempontból nem. HISZ szétverheted te a berendezést festhetsz falloszokat a falára,senki sem tiltja meg.

Viszont ha felgyújtod,felrobbantod vagy lebontod, figyelemmel kell lenni a lakókörnyezetre,a mellette lévő házakra,és a BENNE ÉLŐKRE.

Tehát ha szép házad jó fekvése ami rengeteg pénzt ér,szétbarmolhatod csak egyszóval élve : F_SZSÁG!

Meglehet tenni,de akit mondjuk "rendesebb" körülmények között, teljesen ingyen, felelősségtudatból, szeretetből felneveltek, időt,életet,figylemet,odaadást, szellemi és anyagi javakat nyújtva,hálátlanság.

Havalakinek ez megadatott de életébe mélypontra kerül nem meghatározott dolgok miatt, az olyan, mintha adóságát nem törlesztette volna.Adósmarad az életével.Emberi nyelven hálátlanság.De ha lelkiismeretét felülmúlja az önzőség, akkor "szíve"-joga.Vagy ha űgy gondolja, hogy ő van olyan jó és "viszonozta" mindazt amit kapott,valamilyen formában...."TÖRLESZTETTE ADÓSÁGÁT" Akkor "szíve joga"Mindenkisaját maga rendelkezik vele, jgy fenn is áll a joga, ha visszaadta, amit kapott....

Azoknak szól a következő kérdésem akik ezzel az "adósság" meg "törlesztéses" baromsággal jönnek: Miben méred?

Mindenkinek le kéne ülnie egy kis notesszal a kezében, és az első elhasznált pelustól kezdve az utolsó államilag támogatott egészségügyi kezeléséig mindent forintosítania kellene? Ez lenne az ő "befektetett tőkéje"?

A legtöbb ember nem termeli vissza még az egy tizedét se annak az energiának amit belé fektet a társadalom.

Nézz már szét egyszer egy gettósabb környéken ,és mond azt hogy megérte kivágni azt a rengeteg fát azért, hogy az ott élők kapjanak suliban padot meg könyvet.

Kész agyrém ez a felfogás....

Ti például vezetitek hogy eddig mekkora volt a "társadalmi produktivitásotok"?

Tudjátok hogy mennyit fogyasztottatok a közjavakból (közvilágítás, egészségügy, közúthálózat, vagy simán csak a közoktatás) és mennyit termeltetek vissza adó formájában?

És elárulom mi a ti gondolatmenetetek nagy buktatója: egy olyan ember, akibe a környezete, első sorban a családja, valóban energiát fektet be, az nem akar öngyilkos lenni. Annak van egy egészséges érzelmi háttere, amit fejlődése során megél, és megszokik.

Akik öngyilkossági kísérleteket hajtanak végre, vagy el is követik azokat, azoknak az esetek túlnyomó részében NINCS semmilyen családi hátterük, vagy olyan mértékig diszfunkcionális "családból" származnak, ami azon kívül hogy életben tartotta őket, semmilyen érzelmi törődést nem biztosított.

Tehát az öngyilkosok jelenős részénél nincs mit "visszafizetniük" mert nem kaptak semmit se.

Ha most azon fáj a szíved, hogy Józsika 23 évesen felakasztja magát, és még nem adózta le azt az X összeget amit a közpénzekből rá fordítottak családi pótlék meg ilyesmik formájában, akkor te egy végtelenül fösvény gyökér vagy.

Az ilyeneknek nem tudok mit ajánlani....olvashatsz gyermekpszichológiát, vagy mentálhigiéniával foglalkozó elmegyógyászati szakirodalmat, de kötve hiszem hogy lenne annyi agyad hogy felfogd a problémák gyökereit és a problémák láncolatát.

Bocs a kitérőért kérdező.

Kérdésre válaszom: Borzasztóan bonyolult helyzeteket tud teremteni az élet.

A legtöbbek egy öngyilkosságot fontolgató, vagy azt elkövető személyt kizárólag úgy képzelnek el hogy egy ablaktalan, omladozó bérlakásban egyedül él, semmilyen szociális kapcsolat kiépítésére nem képes vagy nem is akar.

Vannak ilyenek is, de ez inkább csak sztereotípia.

Rengeteg szuicid hajlamú ember van aki éveken át tartó harcban a problémáival szembe egyszerűen elfárad. Ilyenkor valami törésszerű helyzet következik, hirtelen történik valami, és az illető ekkor hirtelen cselekszik. Az egyetlen szempontja ilyenkor a fájdalom csökkentése. Ha ezt már semmivel se tudja elérni (gyakori a függőség, az öncsonkítás,stb) akkor az öngyilkosságba menekül.

Ez az agy részéről mondhatni egy "katapult" gomb, egy végső elkeseredésben születő reakció.

Vannak olyanok is akik kívülről teljesen "normálisnak" tűnnek.

A barátaik,családtagjaik,élettársuk szerint kifogástalan viselkedésű, jó humorú, kedélyes emberek ezek.

Közben akár évtizedeken át elfojtásban élnek.

És a lélek (freudi értelemben vett lélek) olyan dolog hogy amit elfojtasz valamikor, a egyszer, más formában talán, de felszínre jön.

Volt osztálytársamnak is hasonló történt apjával.

Nem volt se adósság örvény, se pia, se semmi ilyesmi. Egyszer csak (kívülről nézve) "váratlanul" azonban megtörtén a tragédia.

És ez az ami már megoszt engem is. Ugyanis itt a saját életén kívül a családjáét is befolyásolta a döntése.

Zárómondatnak csak annyit: a helyzet dönti el hogy van e joga vagy sem, de végül is ő fogja eldönteni.

Kedves utolsó

Mit jelent neked az hogy "elvesztegetni"?

Úgy használod ezt a szót mintha egy jól mérhető, kvantitatív mértékegység lenne az élet "kihasználtsága", és egy öngyilkos ezt a mértéket nem használja ki rendesen.

Mintha egy motor hatásfokáról beszélnél.

Te például hány százalékát használod ki az életnek?

Az élet kihasználása azt jelentené, hogy kipróbálsz mindent?

Paradoxonokba torkollik az érvelésed.

De egy biztos: Te az önálló, logikus gondolkozás képességét nem használod ki.

Keress rá neten. Minden törvény fent van. Sztem nincs öngyilkosságtól jog elvevő törvény.

Ha nem vagy személy, teszel amit akarsz.