Szerintetek mi a probléma forrása, és mi lehet a megoldás?

Nagyjából 8 éve ebbe élek én is. Súlyosabban 3 éve. Én már nagyon sok mindent megpróbáltam tenni. Új munkahelyek, tanfolyam, város, ország váltás, de igazából sehol nem tudtam beilleszkedni, sehol nem lettek haverjaim. Egy példa, Angliában éltem több éven keresztül. Több kollégát, lakótársat próbáltam elhívni utazgatni, konditerembe, futni, éjszakai életre, de mindig volt valami kifogás. Tökmindegy hogy társasági emberről vagy éppen magának valóról volt szó. Mindig csak a kifogások, így mindig azon kaptam magam, hogy egyedül járom be Londont, híresebb városokat, vidéket, erdőt, akármit. Ugyanez itthon, munkatársaknak már megvolt a baráti köre oda már nem tudtam bekerülni, vagy éppen már el voltak foglalva barátnőjükkel, és nem nagyon érdekelték őket egy haver, akárki. Mindebből könnyen kilehet találni, hogy hosszú évek óta nem volt barátnőm, és nem igen látom a lehetőséget arra, hogy lesz egyhamar. Mindent összevetve, a tapasztalatokat azért így leszűri az ember, hogy mennyire jelentéktelen ennek a világnak, és magába burkolódzik, hogy aztán egyéb problémát is magára vegyen az életben, ami még lejjebb taszítja. Jelenleg mocskosul szarul érzem magam a társaság hiány végett, ami már állandós pár éve.

A megoldást szerintem egyáltalán nem a kinézetben, gesztikulálásban kell keresni. Láttam már nem egy kifejezetten gusztustalan srácot kedves, szép lánnyal a karján. Mint ahogy kövéreket, soványakat, rusnyákat, jóképűeket ám irdatlan nagy parasztokat, akikről fogalmam sincs hogyan találnak párt vagy egyáltalán haverokat maguknak. Ha moziba járok, ha csak szimplán bevásárolni, sok esetben találkozom full agyhalott férfiakkal, akiket egyszerűen nem értem hogyan lehetnek sikeresek, főleg az emberi kapcsolatokban. Persze lehet rám azt mondani, hogy csak irigy vagy, és én sem vagyok különb, könnyen lehet. Én soha nem gondoltam magam rondának, külsőleg ugyan nem vagyok 100%-ig megelégedve magammal, de egyszer nem gondoltam hogy kinézetre bármi is taszítaná az embereket, ha velem elkezdenek beszélni. Valami pedig mégis van. Én jelenleg úgy érzem magam hogy egy senki vagyok, aki semmire sem jó, és semmit sem ért el az életben, állandó brain fog, és semmibe nem tudok belekezdeni, kitartani, nem jön egy jó ötlet. Mostanában még a könyv olvasás sem megy, annyira ködös a fejem. És ha tükörbe nézek, látom is magamon. Üveges tekintet, bamba pofa. Ezt az emberek szerintem megérzik, zéró kisugárzás, nulla önbizalom.

Társaság szerintem nem sokat befolyásol a dolgokon. Én tinédzserként igazi bulizós vadállat voltam, aki állandóan röhög, félig meddig a figyelem középpontjában van, és a haverjaim is ilyenek voltak. Aztán valamiért egyre jobban visszakoztam a dolgoktól, egyre kevesebbet jártam bulizni, majd úgy gondoltam nekem nem kellenek részeges, alpári haverok. Mikor fordult egy nagyot a haveri köröm, egyáltalán nem lett másabb, sőt sokkal rosszabb, befelé fordulós lettem, de az emberek ugyanúgy viszonyultak hozzám. Pl. volt egy igazi bunkó állat részeges haverom(nem lenézem, nagyon bírtam, de ez az igazság) ő matt részegen is bírták az emberek, bárkivel jóba tudott lenni, még ha én és páran full kínosan éreztünk néhány szituációt, hogy mennyire tudta erőltetni a "tesóm vagy!" szöveget. Ha a mi társaságunk bekerült egy másik társaságba egy buli keretén, akkor többször észre vettem, hogy hozzám sokkalta hidegebbül viszonyultak. Hiába tomboltam, mosolyogtam, röhögtem én is, mikor mondjuk egyedül maradtam velük, akkor már jött ez a kiközösítő feeling, hogy csak ott állok, de nem szólnak hozzám. Ha megtörtem a jeget, akkor is olyan félvállról beszéltek hozzám, majd ha megérkeztek a haverjaim akkor egyből feloldódott minden. Ugyan már nem járok bulizni, de az életben ezt a példát rátudom vetíteni bármilyen szituációra. Munkahelyen csajokkal hiába próbáltam jópofi lenni, dumálgatni, egyszer nem tudtam jóban lenni senkivel, sőt egy idő után inkább kerültek. Míg egy tajparaszt srácot, akinek tényleg mondjuk a fociig, a mit néztél a tévében, hol voltál bulizni témakörig terjed ki az agykapacitása, a csaj már alapból mosolyog, és élvezi a társaságát, míg nekem már ezzel a lendülettel nem is köszön. Na ha egyáltalán elolvasod, bocs hogy ennyi személyes marhaságot összehordtam, csak érzékeltetni akartam, hogy nem te vagy egyedül. Már ha egyáltalán ilyen szintű a problémád. Megoldást mindenképpen a önbizalom fejlesztésében látom, és egy teljesen más érdeklődésű társaság keresésében.

Egyezem a 3-as válaszával: "Megoldást mindenképpen az önbizalom fejlesztésében látom, és egy teljesen más érdeklődésű társaság keresésében."Hozzátenném még,hogy dolgozni kellene az önbecsülés fejleszésen is és a szeméyles határaid kijelölésén.

Nem vagy-e túl engedékeny,jó hiszemű és segitőkész az emberekkel? Mert az olyan emberekkel is általában az általad leirt módon vislekedne:közönyösek vele,jelentéktelennek tartják.Nem hivják el összejövetelekre,csak kihasználják őket.Nálam ez volt a helyzet két barátnőm esetében,akik már régebbóta ismerték egymást és hármasban találkoztunk.Az egyikük normálisan viselkedett,vele jól kijövök.A másik meg csak a problémáiról szeretett beszélgetni,szóhoz sem lehetett tőle jutni,olyan csobogó patak tipus.Amikor összejövetel volt nála meg nem olyan régen a kisgyerekei keresztelője,gyerekek szülinapja,akkor nem hivott meg, még utólagosan sem.Nem is a nagy ebéd hiányzott inkábba a tiszetelet.Más barátai tudom ot voltak.Az azt megelőző két évben mikor nem lehetett gyereke állandóan ez volt a téma,meg a férjével való egyéb gondja ami a mai napig is teritéken van és mindig meghallgattam.Ő rólam nem volt képben,nem is érdekelte igazán mi van velem.Ez kb.5éves intenzivebb ismeretség volt(azelőtt is ismertük egymást) amit tavaly óta félretettem,leépitettem.Különösen azóta hogy a második kisgyerekének a keresztelőjére se hivott meg.A keresztelőket megelőző időszakokban nem jelentekezett,az esemény után általában várt 3hetet és elkezdett jelentkezni. A barátság első éveiben nem volt képes a születésnapomon köszönteni-én őt köszöntöttem,személyesen is,utána én sem köszöntöttem,akkor ő elkezdett köszönteni.Igaz akkor munkám is volt,most meg hogy felmondtam a munkahelyen megint nem köszöntött,eljött egyik barátnőmmel 1,5hónappal késöbb,és elég furcsán viselkedett pl.nekem hátat forditott mikor a másikkal beszélt, a saját házamban!Meggkérdezte van-e benti toalettünk.pedig nem először járt nálunk,és tudja,hogy van.Gondolom magából indult ki,mert tanyán neveledett.Amikor elkezdtem ignorálni volt képe irogatni,hogy menjek el hozzá egy jót beszélgetni,kedves és drága barátnőjének nevezett amitől a falra tudtam volna mászni.De kezdetekben én voltam vele engedékeny meg sok mindenben segitettem is neki.Nem kellett volna.Azért irtam,hogy a jóhiszemüség is kivált ilyen viszonyulásokat.

A más érdeklődésü társaság is jó,nekem a hétvégi főiskolán sok jó ismerősöm van amiből akár barátság is lehet.Meg eljárok olyan közösségekbe ahol szintén egy hullámhosszra tudok kerülni az ott lévő emberekkel.Megéri próbálkozni új dolgokkal,új hobbikat keresni,tanfolyamokra járni.Csak nyerhetsz vele.