Miért lett ilyen elcseszett az egész életem?
Most lettem középiskolás és 3 emberen kívül majdnem mindenki utál...pedig semmit nem csináltam...én próbáltam...tényleg megpróbáltam kicsit nyitottabb lenni de már a gólyatáborban elveszett erre minden remény. Van egy olyan lány is aki szó szerint uszítja ellenem a többieket és bármit csinálok jól vagy ha elrontom akkor is jön ezzel a "fúj nézd már a hülye állatot". A fiúk közt is van egy ilyen aki meg mindig összesúg mögöttem jó hangosan akármikor felszólítanak. Igaz hogy nagyon félénk és gátlásos vagyok de csak az idegenekkel...és én tényleg megpróbáltam beilleszkedni de ők nem akartak engem megismerni...azt a 3 embert akiket szeretek nos ők tényleg jó hogy vannak nekem csakhát nehéz úgy hogy a maradék 25 vagy le sem kakál vagy pedig még lelki terrorban is tart...segíteni persze jó vagyok elvégre elég jól tanulok így a padtársam is csak kihasznál.
Külsőre nem hiszem hogy annyira taszító lennék,habár nem vagyok egy szépség. 180 centi vagyok és nem a legvékonyabb de mivel nem vagyok egy disznó ezért úgy gondolom hogy majd jön a nyár és az a kis felesleg úgyis lemegy...barna mellig érő hajam van és sötétbarna szemem...ezenkívül totál lapos vagyok elől hátul...szeretem a feketét de vannak színes cuccaim is és szerintem annyira nem vagyok taszíto hogy hányjanak tőlem...
A legnagyobb problémám elég régóta viszont a magányosság mellett a szeretethiány...nem tudom mitől alakult ki bennem, de mivel látszólag az összes fiú átnéz rajtam lexikonnak használ vagy csesztet ezért nem vagyok köztük valami népszerű...és engem ez nagyon bánt...mert ha nem is pasi( ahhoz lehet hogy még fiatal vagyok) legalább egy fiú haverom lenne akivel kiélhetem az olyan hajlamaimat amiket egy lánnyal nem(morbid humor verekedés perverzkedés). A legszomorúbb ebben a magányosság dologban pedig az, hogy a szüleim nem veszik észre mikor van szükségem arra hogy beszélgessünk kicsit...mikor erre lenne szükségem az lejön nekik hogy baj van de amint kinyitom a számat bepukkadnak hogy a hülye kis takonynak nem lehetnek problémái.
A tanulással alapvetően eddig még sosem volt gond végig majdnem kitűnő voltam félévkor is meg év végén is egy két 4essel.
Az egyetlen dolog amit igazán szeretek magamban hogy egy jó könyvvel úgy eltudom szigetlni magam a külvilágtól hogy fel sem tűnik ha hozzámszólnak..szeretek egyedül lenni ez tény de a magány nekem nem kellene mellé....szerintetek ez idővel majd megoldódik? Vagy mit tudnék tenni most ez ellen? 15/L
válasza:Velem is ez van 😐
Csak nekem már első osztálytól megy ez a különcnek tartás minden formája...
Én már megszoktam, neked viszont ez még csak a kezdet, de ezt így nehéz megmondani...
válasza:most mondhatnám, hogy legyünk pajtik, de nem így működik :D
ameddig van az a 3 ember, addig nincs gond, viszont fontos, hogy azért próbálj nyitott maradni, próbálkozz ismerkedni.
én például itt rontottam el a dolgokat. 15-16 évesen elég sok lány ismerősöm volt, én jobban kijövök lányokkal, ez van. azonban ahogy teltek az évek, eltávolodtam tőlük, más elfoglaltságot kerestem.
ez az elfoglaltság megszűnt, most viszont nincs szinte senkim, ami egy dolog, de a másik dolog az, hogy fogalmam sincs, hogy közeledjek az emberek felé. korábban semmi gond nem volt ezzel, most meg tele vagyok gátlással, illetve félek, hogy csalódna bennem az a valaki, akit szimpatikusnak találok. lehet persze ennek az az oka, hogy idő közben 24 éves lettem, és érzem is azt, hogy komolyabbnak kellene lenni, mégis hülye, gyerekes vagyok, ezáltal vagy ismerkedek sokkal fiatalabbakkal, akiknél gáz, hogy ilyen idős vagyok, vagy pedig nagyon nehezen kereshetnék hasonló korúakat, akik talán el tudják viselni a hülyeségeimet.
válasza:Én így voltam a középiskolás éveiben(meg előtte is, de a középsuli sokkal rosszabb volt). Lelkileg terrorizáltak, egy barátom sem volt. Egy sem. Én próbáltam túlélni, mást nem tudtam csinálni. Katasztrófa volt. Én egyszerűen igyekeztem nem tudomást venni róluk, nem tölteni velük időt (se osztálykirándulás, se szalagtűző, se semmi) Nekem sok iskolán kívüli programom volt, így elvoltam, bár barátaim sulim kívül sem igazán voltam. Így, lassan 10 év távlatából viszont meg tudlak nyugtatni: bizonyos szempontból nem volt rossz ez a 4 év. Megedződtem. Megtanultam értékelni azt a pár embert, akit azóta barátomnak mondhatok. Nem lettem nyitottam, baratkozóbb, de úgy érzem, felkészültebb lettem a "való életre". Szüleimre én sem nagyon számíthattam, az én problémáim soha nem voltak igazi problémák...
Csináld azt, ami örömet okoz, olvass, vagy keress iskolán kívüli elfoglaltságot, olvasókört, valamilyen sportot vagy járj színházba. Hátha így meg tudsz ismerkedni olyan fiatalokkal, akik hasonlóak hozzád. Arra figyelj, hogy csak azért, mert egyedül vagy, nehogy rossz társaságba kerülj, mert ez hosszú távon csak ront a helyzeteden, a szüleimmel is és még rosszul is éreznéd magad, hiszen tudod, hogy nem stimmel valami. Hidd el, tapasztalat...
Én iskolát akartam váltani, de szüleim nem engedték. Így csak a várakozás maradt. Később OKJ-n és az egyetemen már olyanokkal voltam együtt, akikkel megegyezett az érdeklődésünk, így kellemesebb volt.
Légy türelmes és kitartó, ez is elmúlik majd :)
27N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!