Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mit tehetnék, hogy kevésbé...

Mit tehetnék, hogy kevésbé legyen borzasztó a szobámon kívüli élet?

Figyelt kérdés

Egyszerűen mindentől/mindenkitől rettegek.

Nem kell nagy dolgokra gondolni.. Elképesztően alap dolgokon/dolgoktól képes vagyok stresszelni/félni.. Pár példa: hova álljak a buszmegállóban, merjek-e a suliban buszra várakozás közben könyvet olvasni, merjek-e enni, merjem-e kifújni az orrom, merjek-e köszönni az osztálytársaimnak, merjem-e tesi órán megpróbálni a gyakorlatot... stb. Ezek a dolgok nem puszta kérdésként merülnek fel bennem, hanem mint iszonyatosan idegesítő, létfontosságú döntések. Amikre a legtöbbször a válasz mindig a könnyebbik és az egyszerűbb: nem.

Emiatt például kilencedikben szinte egyszer nem ettem az iskolában (mára már nagy nehezen megy, de elég sok dologtól függ, hogy mennyire). Félek az emberek reakcióitól, ezért inkább meg sem próbálok velük kapcsolatba lépni, emiatt senki nem tud rólam semmit (vicces, mert én ettől függetlenül mindenkiről tudok mindent).


Utánaolvastam a szociális fóbiának, gyanítom nekem is ezem van.. emiatt néhány napja folyamatosan gondolkodom dolgok cselekvése közben, hogy 'legalább ezen nem izgulok', például, hogy hogyan nézhetek ki írás közben, hogyan ülök a buszon.. stb, de amint ez végigfut az agyamon elkezdek azon is stresszelni, amin eddig nem és ez rohadt idegesítő! Esküszöm lassan nem lesz olyan dolog, amit mernék csinálni anélkül, hogy félnék mennyire gázul nézhetek ki közben.


Mit tegyek?

Pszichológus kizárva, beszélgetni meg nem tudok, tehát a 'Beszélgess erről valakivel' válasz is teljesíthetetlen.

17/F


2017. febr. 21. 19:06
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

#10-es vagyok.

Egyébként tényleg vicces, amikor senki nem tudja ki vagy, mi a neved, te pedig kívülről fújod mindenki nevét, mindenkiről tudsz pár dolgot. Én nagyon sokszor van, hogy csak nézem a többieket, hallgatom miről beszélnek, nézem, hogy nékik mennyire könnyen megy kiállni masok elé, kiabálni, nevetni valamin.

Nekem egy barátom volt, azt is elvette tőlem az egyik osztálytársam... Onnantól kezdve sajnos a vagdosás nálam rendszeres, de nem csak emiatt, otthon verve vagyok, magamat meg utálom, amiért ennyire felénk vagyok.

2017. febr. 21. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:

Én is ilyen vagyok, ha szeretnél tanácsot kapni, írj nyugodtan.

24f

2017. febr. 22. 16:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:

Szia. Velem is ugyan ez a helyzet, ha esetleg ez vigasztal hogy nem vagy egyedül. Van mikor sikerül kizárnom ezeket a gondolatokat de akkor is max a "20%-át".


10-es: Ez a barátos dolog velem is így volt, volt (illetve talán van) egy barátom 9. óta egy csomót utaztunk együtt meg padtársak voltunk stb. aztán jött egy menőbb gyerek és mostmár szinte ugyanúgy beszél ugyanazt csinálja mint ő, de ez meg nem a mi dolgunk szerintem, ha valaki a barátod az így is úgy is az marad. De a vagdosás az tudod hogy nem megoldás ugye?


Ha már ennyien vagyunk csinálhatnánk egy klubot,nem? :'D

2017. febr. 22. 18:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
80%

Kedves Kérdező!

Úgy látszik, hogy tényleg valós a probléma, ennek ellenére igen fejlett érzelmi intelligenciád van, hiszen kitűnően felmérted saját helyzetedet, és elmondtad hogy másokat is jól ismersz, azaz figyelsz a részletekre. Ezért fogadd gratulációimat!

Nagyon nehéz lehet megküzdeni naponta ezekkel a problémákkal, és nagyon leterhelő lehet számodra, sőt egyszerűen elviselhetetlennek tűnik minden cselekvés amelyet saját kis kuckódon kívül kell megtenned.

Sajnos igen súlyos a szociális fóbiád, amely a személyiségedre is továbbra is hatással lesz, ami azt jelenti hogy segítség nélkül a szorongás felnőtt korban se fog eltűnni. Az szociális fóbia könnyen leküzdhető pszichoterápiás kezeléssel. Első sorban azt ajánlom merülj jobban el a témában, keress ezzel kapcsolatos cikkeket és könyveket.

Mindenképp javaslom, hogy keress fel egy szakembert. Mindenekelőtt tudnod kell, hogy nem szégyen az a pszichés betegség amiben szenvedsz, az emberek legalább 10%-át érinti, és az egyik leggyakoribb pszichés megbetegedések egyike. Bár számodra iszonyatosan nehéz lehet beszélgetni valakivel erről, mégis érdemes megpróbálnod.

Első lépésként ajánlom vedd fel a KÉK-VONAL Gyermekkrízis Alapítvánnyal a kapcsolatot, regisztrálj és vagy írj EMIL-nek, vagy keresd a chaten az ügyelőket minden nap 17-20.30 között. Link: [link]

Ismertesd velük a problémádat, minden bizonnyal tudnak majd segíteni!

Sok sikert!

Üdvözlettel,

A. Pszichológus

2017. febr. 22. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!