Mit tehetnék, hogy kevésbé legyen borzasztó a szobámon kívüli élet?

pedig pszichológust meg kellene próbálnod és a családban ha valakivel tudsz ilyenekről beszélni,akkor elmondani(én is azt tettem annak idején,csak nem hittem nekem,azt mondták be dumálom magamnak,pedig most szar is az életem O.o nekem sajnos saját szobám sem volt,azt hittem már megfulladok.Muszáj komolyan venni a problémádat,különben te is pár év múlva öngyilkos akarsz majd lenni lehet.persze nem mindenki olyan gyenge,mint én

Jó lenne valami feladatokat elvégeznek a saját magad számára,kisebb dolgok...pl.egyedül boltba menni és vásárolni,ott hangosan köszönni meg ilyenek...(nem viccből mondom xd ) ha nem lát senki,táncolni a szobádban valami zenére ahogyan jön.nyáron ha tudsz,akkor diákmunkára menni(nem a pénz miatt,hanem hátha önbizalmat szerzel és akkor kezdesz kizökkenni a szarból )ha meg nem tetszik,bármikor kiléphetsz.nem kötelező sehol sem ott maradni.A lényeg a tapasztalás...minél többet tapasztalj..lásd meg,hogy az emberek nem különbek nálad,még ha azt is hiszik.Ők is sokszor vannak azzal elfoglalva,hogy mit gondolnak róluk mások,lehet azzal is,hogy te mit gondolsz róluk

*nem hittek nekem

pedig ez máshogy nem oldódhat meg,csak hogyha elmondod valakinek,akiben a legjobban megbízol

Miért van a pszichológus kizárva? Jobb lenne felkeresni egyet. Tudom ezt könnyű mondani, én is ugyanilyen helyzeten voltam régen mint, te. Soha nem mondtam volna el senkinek, hogy ilyen problémám van, ezért soha nem is tudtam pszichológushoz bekerülni, pedig tudtam, hogy sokat segített volna.

Barátokkal, hogy állsz? Ha van olyan, akiben tényleg megbízol, akkor vele ilyeneket meg kellene beszélned. Bár a te korodban kétlem, hogy akadna egy megbízható barát, aki 2 perc után nem pletykálja el az egészet az egész országnak.

Ami szerintem még segítene, az egy hobbi lenne. Amibe annyira bele tudsz temetkezni, hogy minden mást elfelejtesz. Én akkoriban kezdtem el PC-s játékokkal aktívan játszani és egy nagyot dobott az életemen... persze nem egyik napról a másikra.

Egyetértek az 5#. hozzászólóval.

Rosszul érzed Magad a jelenlegi helyzetedben, úgyhogy muszáj változtatnod. Hidd el, ennél a félelemnél nincs rosszabb. Ezerszer jobb cikinek lenni. Mindenki ciki néha. Én is cikisen viselkedem néha, elvörösödöm miatta, bénázok. Az ember ilyen, néha tüsszentünk evés közben, néha elbotlunk az utcán. Tanakodik az ember, hogy csinálja jól. Másokban is megvannak ezek a görcsök, de sokkal-sokkal gyengébben, mint Benned.

Rettenetes kimondani, de ami nagyban "segít" feloldani ezeket a félelmeket, ha meghal valakid, aki fontos számodra. Akkor aztán rájön az ember gyász közben, hogy mi fontos és mi nem, min éri meg görcsölni és min nem. Remélem, Neked nem jut ki ilyen tonnás súlyú bánat.

Nem akarod így leélni az életedet, ugye? Akkor muszáj lesz azt csinálnod, amitől félsz. Akinek tériszonya van, csak úgy győzheti le, ha magas helyekre mászik. Akinek gyengék az izmai, csak úgy erősítheti meg őket, ha edz. Annyian vagyunk ezen a Földön. Az ember zömmel észrevehetetlen az embertársai számára, úgyhogy Neked sem szükséges annyit foglalkoznod azzal, milyennek tűnsz mások szemében. Emlékszel rá, hogy múlt hét csütörtökön ki ült melletted a buszon és hogyan viselkedett??

Olvasol, értelmesen fogalmazol, összeszedett és változásra kész embernek tűnsz. Nagyon drukkolok Neked, hajrá, mindent bele!

Mèg mindig néha küzdök ezzel. Sőt vissza is estem. Így újra megyek a pszichológushoz. Ezt ajánlom neked is. Ezen kìvül keress magadnak hobbit. Főzz, sportolj, takaríts akármi bármi ami lefoglal. És sok vitamin. Magnézium, sok b vitamin és d is. Mert ugye most még a nap se süt. Ha nagyon szorongtam elmentem boltba. Ritka rosszul voltam de a végére bele jöttem. Képzeld volt olyan hogy elmentem úgy sétálni egyedül a környéken hogy szédültem minden bajom volt mert pánikrohamom lett. A végére elmúlt. Ma már levittem a szemetet úgy hogy nem izgultam. Esküszöm már várom hogy süssön a nap és többet lehessek a szabadban!

Kitartást és sikeres gyógyulást kívánok!

Sose feledd vissza lehet esni de fel kell állni fel fogsz tudni! ;)

Teljesen így vagyok én is. Legalábbis egy éve biztos ilyen voltam, azóta javult a helyzet, de még mindig sokszor inkább nem csinálok semmit, nehogy valaki észrevegyen.

Egy évvel ezelőtt ha a suliban a padban ültem, nem mertem keresztbetenni a lábam, nem mertem a padon könyökölni, vagy ráborulni, én sem ettem szinte soha, nem fordultam hátra, nem beszéltem senkivel, de ha mégis odajött hozzám valaki, teljesen úgy kezelt, mint egy kisgyereket, ettől pedig csak rosszabb lett minden. Nem mertem rövidujjúban lenni, nem mertem mintás felsőt hordani, pulcsi nélkül nem éreztem magam biztonságban, ugyanez miatt soha nem engedtem ki a hajamat, ami amúgy fenékig érő, de mindig felkontyoltam, hogy nehogy emiatt nézzenek...

Ha egy tanár kihívott a táblához, képes voltam annyira bepánikolni, hogy elsírtam magam. Ha tudtam, hogy valami olyat kell majd csinálnom, ami miatt nézni fognak, pl tesin valamit jegyre bemutatni, remegni kezdtem, leesett a vérnyomásom, többször majdnem elájultam.

Ez csak pár példa, annyival javult a helyzet, hogy az osztályteremben (máshol nem) merek enni, padra ledőlni, jobb napokon kezdeményezek beszélgetést.

17/L