Miért nézik az emberek nagyképüségnek a zárkózottságom, zavarban lévésemet?

Nagyon zárkózott vagyok gyerekkorom óta. Változni nem nagyon fog, mindig is ilyen voltam, ilyen a természetem. Társaságokban csendes vagyok, általában zavarban. Föleg ha csajok is vannak ott, velük nem tudom miröl, hogyan kéne beszélni, félek tölük.

Viszont ha bárki hozzám fordul azzal nagyon kedves vagyok, azonnal segítek. Soha senkire nem néztem rosszul, nem nézel le senkit. Ha a hajléktalan hozzámszól, neki is tisztelettel, udvariasan válaszolok.

Nem tudom miért, milyen lehetek mások szemével, de az az általános vélemény rólam hogy nagyképü vagyok, sokat hiszek magamról, azt hiszem különb vagyok bárkinél.

Pedig egyáltalán nem. Pl nem azért nem állok szóba valakivel mert lenézem és magamat nagyobbnak hiszem, hanem mert félek töle, félek hozzászólni mert magamat egy kis senkinek tartom aki nem érdemes hogy bárki szóbaálljon vele. Mondjuk minden nap találkozom egy szomszédommal, aki egy ismert, sikeres ember. Elmegyek mellette, rá se nézek. De azért mert nem hiszem hogy egy ilyen menö ember viszonozná egyáltalán az üdvözlésemet. Nem látok rá okot, hogy miért venne észre egyáltalán valaki egy nagy nulla lúzert. Aztán meg visszahallottam a szomszédomtól, hogy én micsoda egy nagyképü alak vagyok, játszom az eszemet. Nem értem miért nem veszik észre rajtam az emberek hogy zavarban vagyok ...

Volt hogy egy srác kérdöre vont hogy én mit képzelek magamról, hogy a szemkontaktus ellenére nem köszönök, elmegyek mellette. Én meg mondtam neki, hogy nem hittem hogy egy ilyen senkivel beszélni akarna.