Ha lenne egy "reset" gomb az életetekben, akkor megnyomnátok?

Hát ja, azért nem kell leszólni a kérdezőt, mert a körülmények is meghatározóak nem csak mi tehetünk róla.

Én is itt vagyok egyetemen, de az a kis tanulmányi ösztöndíj kb. szart se ér, semmiben nem támogattak a szüleim soha, azt is megakarták tiltani, hogy egyetemre menjek. Mégis itt vagyok bekerültem. De olyan torz képet adtak a folyamatos lelki bántalmazások miatt, hogy képtelen vagyok normális kapcsolatokat kialakítani. Egyetlen hosszú kapcsolatom a párommal van, de ő is csak szenved mellettem. Most átmegyek levelezőre talán eltudom felejteni a sok sérelmet ha közösségekből kizárom magam.

A kérdésre válaszolva nem nyomnám meg, mert félek, hogy még ennél is rosszabb lenne, meg ha már eljutottam idáig bennem van a remény hogy már csak jobb lehet

nem, semmiképpen. sokszor gondolok olyanra, hogy jó lenne visszamenni 14 vagy 18 éves koromra, mert sokmindent máshogy csinálnék.

De azért alapvetően jó életem van, a testemet is szeretem, és azokat az embereket, akiket szeretek, nem hagynám itt.

Amúgy érdekes kérdés.