Árvák! Ti hogy bírjátok/viselitek?

Szerintem szörnyen nehéz. Édesapám már korábban, több, mint 10 éve meghalt. Anyukám csak 1 éve, de úgy érzem, ez úgy darabokra tört, hogy nagyon nehéz és sok idő lesz helyretennem magam. Persze csak 1 éve történt...mindenhol azt olvasom 1 év alatt jobb lesz...Vitatkoznék Velük!

Egyébként olyan téren szerencsém volt, hogy épphogy befejeztem a sulit, félévre rá találtam munkát. Így kicsit nyugodtabb vagyok, de közben minden teher rám szakadt. Olyan dolgok, amikhez nem értek, nincsen benne tapasztalatom. Ehhez hirtelen nagyon nehéz alkalmazkodni, bár egy év után kijelenthetem, hogy azért boldogulok, ha nem is olyan egyszerűen.

Egyébként, ami engem zavar ebben az egészben, hogy nem tudok erről senkivel beszélni. Barátnőim rendes családi körülmények mellett élnek, sosem fogják megérteni, mit is jelent árvának lenni. Beszélgetéseink is nagyon megváltoztak. Például, ha megemlítem a szüleimet, a szánalom/sajnálkozás ül ki az arcukra, és kb. megfagy a levegő. Ha pedig ők említik a szüleiket, akkor pedig nekem nagyon rossz (vagy ahogy az előző hozzászóló is írta: dühít), mert mindig eszembe jut, hogy nekem már ilyen élményeim nem lesznek velük. Tudom-tudom, ez az én hibám is, rossz a hozzáállásom, de mit tehetnék ez ellen? Próbáltam még az egyetemen is olyan emberekkel felvenni a kapcsolatot (egy tanácsadó segítségével), akik fiatalon ilyen helyzetbe kerültek, hátha segít egy kicsit feldolgozni. Furcsa módon nem találtunk ilyen embereket...úgyhogy próbálom egyedül, borzalmas. Jelenleg vegetálok, éljem túl a mindennapokat, aztán reméljük majd jön a csoda és a megvilágosodás és jobb lesz egy fokkal.

Kérdező Te hogy viseled? Mikor vesztetted el a szüleidet?

26L