Focizni van kedvem, mit tegyek?

16 éves fiú vagyok.

Nagyon elzárkózom a külvilágtól, már-már vészesen sok időt töltök egyedül a gépem előtt (pl most téli szünetben napi 12-15 órát). Ha valaki élőben/interneten közeledni próbál felém valamiért mindig bepánikolok és lerázom (vagy leégetem magam).

Régebben fociztam (14 éves koromig) és emlékeim szerint nagyon-nagyon sokat segített barátokat szerezni/valamivel bátrabbnak lenni.. stb. Konkrétan az általános iskolás barátaim több mint felét a focizás miatt szereztem.

Abbahagytam, mert túlkoros voltam a csapatba, ahol a haverjaim voltak, a 'nagyokhoz' pedig nem mertem menni..

3 év után újra megjött a kedvem hozzá. A probléma, hogy 3 év alatt szinte semennyit nem játszottam.. Nyilván nem igazoltan akarok meccsekre járni, mint 'kiskoromban', de jópárszor volt, hogy tét nélkül haverokkal játszottunk pár meccset délután..

A gáz az, hogy már nem vagyunk általános iskolások, így nem valósítható meg az, hogy suli után lemegyünk a pályára rugdosni párat. Sok focis haverom már egyáltalán nem játszik, van aki barátnő miatt nem ér rá, van aki tanul, van aki már dolgozik, van akivel már nem is vagyunk barátok, mert nincs ami összekössön (leginkább ez a jellemző).. stb.

így, hogy tudom, hogy elég béna leszek az elején -a kihagyások miatt- nincs kedvem full idegenekkel játszani, tehát egy teljesen idegen csapatba nem merek elmenni..

Mit tehetnék?