Miért nincs sokszot kedvem semmihez? Hogyan változtathatnék ezen?
Mostanság gyakran van, hogy nincs kedvem semmihez és senkihez. Az egy dolog, hogy tanuláshoz meg ilyenekhez nincs kedvem, de már elegem van a monoton mindennapokból, ugyanaz minden héten és egyik barátomhoz vagy ismerősömhöz sincs nagy kedvem, nem érdekel, mi van velük, nem hiányoznak és nincs kedvem megosztani velük a mindennapjaimat vagy a kisebb-nagyobb dolgokat, amik velem történnek. Nagyon szorongok emiatt, ugyanis gyakran éreztem ezt a kedvtelenséget már, és akkor idővel rendbejött, de egy ideje van barátom és ő sem felmentett ezek alól a dolgok alól. Szeretem nagyon, de amikor nincs kedvem semmihez és senkihez, abba sajnos ő is bele tartozik és akkor nem érzem szükségét, hogy bárkivel beszéljek.Ez az érzés nem állandó, van, hogy egy héten remekül vagyok és boldog vagyok, aztán hirtelen jön ez az érzés. A barátommal ezeket mindig megbeszélem, csak mégis szeretném tudni,hogy ez normális-e? Nem szeretném, hogy ez az egyszer fent, egyszer lent a kapcsolatunkat ronsta. Mit tehetnék, hogy ne érrezzek emiatt szorongást? Mit tehetnék, hogy ne érezzem ilyen gyakran ezt a kedvtelenséget?
17/L
Nem fog tetszeni a valasz.
Masok olyanokat fognak irni, h sportolj stb...
Persze ezek is hasznos dolgok, de szerintem neked egy pszichologus tudna segiteni.
Több szemszögből lehet vizsgálni ezt a problémát. Véleményem szerint egyszerűen csak kamaszodsz az életkorodat tekintve. Kamaszkorban teljesen természetes a gyors hangulatingadozás, az egyik pillanatból a másikra való 180 fokos személyiség fordulat. Talán tegnap még imádtál kijárni futni, de ma már jelét sem mutatod a mozgás felé való érdeklődésednek. Javasolnám hogy próbáld meg egy közeli hozzátartozóddal megbeszélni ami nyomja a lelked, ha van kedved, ha nincs...
Ha valamilyen komolyabb probléma okozza ezt, nem csak egy sima személyiségfejlődési folyamat, akkor viszont érdemes egy pszichológussal elbeszélgetni. A kedvtelenséget gyakran okozza a dopamin felszabadulásának gátlódása, amelyen az orvos TUD segíteni. Erről bővebben nem írnék, mert hosszú és unalmas lenne, ellenben ha hozzátartozódtól is azt a tanácsot kapod, akkor menjetek el dokihoz (aki pszichológus.) üdv :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!