Nem bízok senkiben. Miért nincsenek barátaim?

Akit eddig a "legjobb" barátnőmnek neveztem egyszerűen ok NÉLKÜL a riválisom lett. Próbáltam kibékülni vele de nagyon haragszik rám.

Van egy lány akivel néha-néha együtt lógok de csak magáról beszél,azt mondja,hogy milyen jól megy neki,de ha én mondok valami jót végig se hallgat vagy visszatér a régi dumájára. Már vele sem foglalkozom.

Azután beszélgettem két lánnyal,nagyon kedvesek de velük túl unalmas az élet(meglehet kövezni,hogy ilyen válogatós vagyok). Nem tehetek róla,egyszerűen nem próbálnak ki semmi új dolgot,ők pedig csak a tanulásról beszélgetnek. Teljesen felhúznak vele,tanulni kell de nem mindig arról beszélgetni.

Mindig nekem kell oda mennem valakihez. Úgy érzem félnek tőlem vagy már a megjelenésemmel van a gond.(ilyen kérdést is feltettem elküldtem sok embernek a képem,de egyik sem mondott olyat,hogy félelmetes vagy csúnya lennék)

Elfog a sírás,hogy mennyi ember jól érzi magát. Együtt kerékpároznak,együtt szelfiznek,együtt mennek valahova.

A középsulitól még jobban félek, ugyan azt végig fogom szenvedni(talán). Már senkiben sem bízok,ha akarnám sem bíznék senkiben.

A másik tagozattal sem merek barátkozni,kiderült,hogy onnan már nagyon rég szeretek egy fiút és nevetnek rajtam,félékennyé akarnak tenni..és szerintem azért,hogy észre vegyem,hogy a fiú nem akar tőlem semmit.(bár nem ez a legnagyobb problémám)

Mit tennétek a helyemben?