20-40 év közötti felnőttek, akiket az iskolában kiközösítettek, zaklattak - ti érzitek ezeknek a hatását a jelenlegi életetekben?

Nem ok nélkül, nem ok nélkül...

Soha nem tudtam magam szóban jól kifejezni, fogalmam sincs miért, de ha beszélek, egyszerűen nem jól fejezem ki magamat, írásban meg sokszor túlságosan is jól.

Egy túlsúlyos fiú, aki utálja a focit, egy olyan iskolában ahol minden a foci körül forog tesiórán, ahol a tesitanár az első, aki röhögő görcsöt kap, ha jól megbikázzák a labdával a kis nyápic pufit... aki nem nyápic, csak utálja a focit...

Akinek belehugyoznak a bőr bakancsába tesióra alatt emiatt sírvafakad az osztály előtt, amit még évek múlva is felemlegetnek, de nem a hugyos cipőt, hanem a bőgő masinát... akit elver az osztály előtt a saját apja mikor behivatják a szüleit, mert elborúlt elmével korházba juttatta a legszekálósabb hülyegyereket az osztályból...

Nyílván semmi sem ok nélkül történik... de 35 év alatt nem jöttem rá az okokra...

És ez csak kis szelete a gyerekkoromnak.

Én elhiszem,hogy ez így van viszont azt biztosra tudom,hogy az én környezetemben csak olyan volt teljesen kiközösítve aki tett érte. (egy kivételt sem tudok mondani)

Itt nem a szekálásokról beszélek,engem is volt aki szekált mert duci voltam,de mindig voltak barátaim és alapvetően mindenkivel jóban voltam.

Egy olyan gyerek akinek egy árva barátja sincs soha és mindenki csak szekálja az bizony furcsa.

figyi, engem is szekáltak, paprikának hívtak mert könnyen pirulós vagyok, nem is voltam kövér de mégis a lányok közt a legnagyobb voltam akkor már nem én voltam a szépkislány stb. nah már most, már akkor is jó tanuló voltam és ha kellett a házim, hogy lemásolják én odaadtam, de egyúttal el is vártam, h becsüljék meg a segítségemet, ergó vhogy emiatt se nagyon bántottak..lefizettem őket :D

érdekesség: én főiskolát végeztem, a többiek max érettségi meg vmi kézi szakmát tanultak ki.. angolul én folyékonyan beszélek 33évesen, egész jó munkahelyem van amire igenis büszke vagyok.

ha akkor nem láttam volna meg, hogy tanulással elérek vmit és mondjuk én is ilyen piszkálódós csaj lettem volna, akkor semmit sem értem volna el az életben.

azt kell nézni, hogy a negatív eseményekből mit tudsz te kihozni pozitívumot.

nekem sem volt sok barátnőm fiatal koromban, viszont k-va sokat olvastam, tanultam és felnőtt koromban látom és élvezem a pozitív hatásait.

negatív az amin még dolgoznom kell, hogy nem vagyok eléggé magabiztos, pedig nálam hül-yébbek jobban érvényesülnek az életben ahogy észrevettem.

ami még fontos, hogy mi magunk ne váljunk ilyen típusú emberré, néha én is átestem a ló túloldalára és bántottam embereket, de rájöttem ez nem vezet jóra és figyelek, hogyan viselkedem másokkal.

Ez igaz, nekem is vannak autisztikus stílusjegyeim, mint írtam, ügyetlen vagyok, de nagyon. De ez nem az én hibám, úgy gondolom ezzel nem bántok senkit sem. (Ismét az 1-es voltam.)

Aki meg írta, hogy paprikának csúfolták...én is durván pirulós vagyok...FIÚ LÉTEMRE!!!

Csak annyit érzek belőle, hogy hányi tudnék, ha meglátom a régi "érdekember" osztálytársaimat és csoporttársaimat...

:)

Ballagáskor megmondtam, hogy én nem megyek sem általános, sem pedig középiskolai osztálytalálkozóra. Hagyjanak engem békén. Letiltogattam a zömét facebookon, és próbálok nem gondolni rájuk.

Egy valami viszont mindig zavar. Az, hogy az elmúlt évek mennyivel jobban is eltelhettek volna.

Ha egyszer gyermekem lesz, igyekszem ezekre a dolgokra jobban odafigyelni, mint például a szüleim tették, azért, hogy szép és a jó oldaláról emlékezetes gyerekkora legyen!!! :D :D :D