Mit tegyek? Meg akarok halni.

Pánik beteg vagyok kb 1 éve. Volt több öngyilkossági kísérletem is. A családom észre sem vette. Nagyon nagyon sokat vagyok egyedül anyam munkahelye miatt. Apám külföldön. Csak 1 igaz barátom van. (Ennyit a családi helyzetről)

Egyszer nyáron felmásztam az ablakomba és le akartam ugrani. Már a búcsúlevelemet is elővettem mikor eszembe jutott hogy felhívóm a legjobb barátnőmet, mert ő az egyetlen lassan akinek lehet hogy fontos vagyok. Megkérdeztem hogy hiányoznék e neki ha meghalnék, mire azt válaszolta: igen, persze. De mi történt? En meg bepánikoltam és lecsaptam a telefont. Aztán láttam ahogy fut a kapunk felé (velem szembeni házban lakik. Amikor láttam, már képtelen voltam megtenni. Sokat sírtunk, de vegül titokban maradt. Ugyan annak a nyárnak a végén újból felkészülve a búcsúlevelemmel ültem. Aztán mikor már csak fél lábbal álltam a párkányomon eszembe jutott: hátha a barátnőmnek igaza volt és ha segítséget kérek minden renben lesz. Felhívtam anyámat, elmondtam h hol vagyok és könyörögtem hogy segítsen. Ő meg csak rámkiabált hogy azonnal szálljak le onnan aztan letette, mondván vevő jött.

Azt hiszem itt szakadt meg bennem valami. Azóta küzdök magammal. Pár hónappal később megvolt az első közel ájulásig menő pánikrohamom. Mindenről csak a barátnóm tud. Anyám csak arról tud amikor őt hívtam, a barátnőm pedig csak arrol nem. De már mindegy is.

Az utóbbi időben fedősztorikat kerálok, hogy hogyan sérültem meg és amint megvan egy örömmel ülök le a fürdő padlójára és vagdosom magam. Bár minek is fedősztori. Eddig senki sem vette észre.

Szerintetek normális hogy valami megtört bennem?

A negatív válaszokat hanyagoljuk légyszi, igy is padlón vagyok.