Mit tegyek? Meg akarok halni.
Pánik beteg vagyok kb 1 éve. Volt több öngyilkossági kísérletem is. A családom észre sem vette. Nagyon nagyon sokat vagyok egyedül anyam munkahelye miatt. Apám külföldön. Csak 1 igaz barátom van. (Ennyit a családi helyzetről)
Egyszer nyáron felmásztam az ablakomba és le akartam ugrani. Már a búcsúlevelemet is elővettem mikor eszembe jutott hogy felhívóm a legjobb barátnőmet, mert ő az egyetlen lassan akinek lehet hogy fontos vagyok. Megkérdeztem hogy hiányoznék e neki ha meghalnék, mire azt válaszolta: igen, persze. De mi történt? En meg bepánikoltam és lecsaptam a telefont. Aztán láttam ahogy fut a kapunk felé (velem szembeni házban lakik. Amikor láttam, már képtelen voltam megtenni. Sokat sírtunk, de vegül titokban maradt. Ugyan annak a nyárnak a végén újból felkészülve a búcsúlevelemmel ültem. Aztán mikor már csak fél lábbal álltam a párkányomon eszembe jutott: hátha a barátnőmnek igaza volt és ha segítséget kérek minden renben lesz. Felhívtam anyámat, elmondtam h hol vagyok és könyörögtem hogy segítsen. Ő meg csak rámkiabált hogy azonnal szálljak le onnan aztan letette, mondván vevő jött.
Azt hiszem itt szakadt meg bennem valami. Azóta küzdök magammal. Pár hónappal később megvolt az első közel ájulásig menő pánikrohamom. Mindenről csak a barátnóm tud. Anyám csak arról tud amikor őt hívtam, a barátnőm pedig csak arrol nem. De már mindegy is.
Az utóbbi időben fedősztorikat kerálok, hogy hogyan sérültem meg és amint megvan egy örömmel ülök le a fürdő padlójára és vagdosom magam. Bár minek is fedősztori. Eddig senki sem vette észre.
Szerintetek normális hogy valami megtört bennem?
A negatív válaszokat hanyagoljuk légyszi, igy is padlón vagyok.
válasza: válasza: válasza:Ne akarj meghalni, mert nagyon ciki.Ha majd eljön az ideje te is meghalsz mint mindenki más.Minek siettetni? Annyi szép dolog vár még rád az életben, igaz rossz is, de azt kihívásnak is lehet venni,és jó érzéssel tölt el bennünket, ha sikerül valami rossz dolgot legyőznünk.
Te valószínüleg depressziós is vagy a pánikbetegség mellett, ezért feltétlenül menj el egy pszichológushoz. Egyébként én is pánikbeteg vagyok, tudom milyen szörnyű betegség, amit az emberek egyáltalán nem vesznek komolyan, és csak hisztinek gondolják.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ne add fel, van kiút és van értelme élni. Apum alkoholista volt éveken át, nem volt pénzünk semmire, állandóan vitáztak. Első párom szívbetegségben meghalt, másodikkal összeköltöztünk, meg akartam kérni a kezét és kiderült, hogy megcsalt. Egyetemre nem oda vettek fel, ahova szerettem volna és erdélyiként rengeteg utálatot kapok, mert sokan románnak minősítenek.
Ezektől függetlenül élni akarok, jobb jövőben reménykedve és tenni érte, barátokat szerezni és boldog lenni. Sajnálom ami veled történt, de a vagdosás nem megoldás. Beszélni kell róla, akár pszichológussal, akár másokkal, megosztani és könnyíteni a válladon lévő terhet. Én is magamba zárkóztam, nem tudtam mi értelme így élni, ennyi szenvedés után, de nem ez a megoldás, azért vannak a barátok, hogy ilyen esetben támaszkodj rájuk, hogy átsegítsenek és később ha szükségük lesz rá viszonzod a szívességet. Persze az is fontos, hogy változni akarj, pozitívan állj hozzá a dolgokhoz és ne hagyd abba. Drukkolok, remélem mihamarabb talpra állsz, ha pedig mesélni szeretnél írj. 24F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!