Szerintetek jellemhiba az, ha valaki nem akar az életben dolgokat megvalósítani, nem érez égő vágyat erre?
Hasonló cipőben járok én is. Nincs semmi, ami motiválna, boldoggá tenne, vagy ami miatt azt érezném, hogy hűde szép az élet.
Szerintem ez csak egy mély szakasza az életünknek, nem pedig jellemhiba, és nem, nem normális dolog, de ettől még nem vagy kevésbé értékes ember. Ki kell mászni ebből, szerezni új barátokat, sportolni, mindig kell valamit csinálni, mert így sosem mászol ki te sem ebből. :)
Nézd, ez a te életed, totál rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele, engem nem érdekel és amíg úgy élsz, hogy másoknak nem ártasz vele, addig különösebben másokat sem. Természetesen ha valaki nagyon kötődik hozzád, akkor lehet, hogy megpróbál beszélni veled erről, mert azt szeretné, hogy jól érezd magad.
Az meg, hogy az életed milyen...olyan, amilyenre csinálod. Ha úgy alakítod ki hogy jól érezd magadat benne, akkor jól fogod érezni, ha nem fektetsz ebbe energiát, akkor úgy fogod érezni magadat, mint most. Az meg, hogy dolgokat megvalósítani...milyen dolgokat? Mindenkinek más céljai vannak az életben, de szerintem azzal, hogy megtalálod mi számodra a fontos csak magadnak teszel jót.
Szóval nem nagy probléma, nálad milliószor rosszabb emberek is élnek a földön, de a saját érdekedben lehet jobb lenne egy kicsit máshogyan szemlélni a világot, mert így nagyon unalmas életed lesz.
2
Nem félek az unalomtól, hiszen ez egy megszokott dolog számomra (mások szemszögéből unalmas az életem). Számomra inkább kényelmes, nem unatkozom annyira, elfoglalom magam a négy fal között, vagy néha ki is mozdulok, viszont nincsenek olyan megvalósításra váró vágyaim mint másoknak. Nem tud boldoggá tenni például az ha emberekkel beszélgethetek, ha elmegyek nyaralni, ha vásárolok valamit, ha elérek valamit, sikerem van. Nem biztos, hogy tudsz azonosulni velem, hiszen ezek mind megtörténtek velem már, viszont nem éreztem semmilyen érzést, csak olyan semmilyent. Nem az a baj, hogy nem keresgélek, nem találom meg azt a dolgot, amitől izgalmas és boldog lesz az életem, hanem az, hogy nem nagyon van olyan dolog. Vagy lehet biológiailag az agyam nem termeli azt a hormont, amitől extázisba esnék. Nem értem, hogy tudnak mások örülni valaminek, miért van olyan jókedvük, hiszen tulajdonképpen az aminek örülnek az egy nagy semmi, nem adhatna okot az örömre (saját nézőpontomból). Ismétlem nem az a baj, hogy mindenki másnak örül, és biztos én is örülök bizonyos dolgoknak, csak meg kell keresnem, hanem, hogy nem örülök egyáltalán, nem tesz boldoggá semmi. Szóval ilyen esetben, hogy alakítsak ki olyan életet ami jó, ami kellemes? Be kellene magyaráznom magamnak, hogy boldoggá tesz ez és ez a dolog, cselekvés, tárgy, ember?
1
Az a igyekezet, hogy ebből ki kell mászni nem tudom mennyire hatásos, hiszen azt az érzést váltja ki bennem, hogy a mostani életem gáz és elviselhetetlen. Tehát létrehoz egy problémát. Egy újabb stresszfaktort.
Próbáltam dolgokat, de pillanatnyi feldobottságérzésnél többet nem váltottak ki belőlem.
Én nem kedvelem az ilyen embereket, de nem gondolom, hogy jellemhiba lenne. Az, hogy valakit nem kedvelek, nem ugyanaz a jellemhibával. Pl. azokat sem szeretem, akik keveset beszélnek, és mindenre egy szavas válaszokat adnak. Az érdektelen embereket nem kedvelem, nem tartom őket jó társaságnak, de valaki számára biztos jó társaság, meg ilyesmik, nem kell ugyanannak lenni, csak ne egymással barátkozzunk.
23/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!