Miért érzem azt, hogy velem senki sem akar beszélgetni és hogy nem kíváncsiak rám az emberek?

mindenkinek megvan a saját szar életéröl a képe...

de ne bánkódj keresd a jó oldalát

bármi legyen te csak a jóra gondolj

Szerintem csak a fejedben van a gond. Mivel belőled úgy kell kihúzni a szavakat, ezért mindenki megunja a veled való "beszélgetést" előbb utóbb. Mit gondolsz, ha te nem kérdezgetsz és kommunikálsz magadtól, akkor a másik mit gondol? Hogy téged hidegen hagy, nem érdeklődsz róla...

Szerintem az, hogy itt emlegeted a sérülteket stb. még mindig azt mutatja, hogy nagyon nem tudtál még ezen túllépni és elfelejteni... beszélgess bátrabban és akiről azt veszed észre, hogy a betegséged vagy a termeted miatt megszól, annak mond meg hogy mekkora egy barom és hagyd ott a francba. Miért idegesítenéd magadat miattuk?

Az első bekezdésre csak annyit tudok reagálni, hogy szerintem ezt csak te érzed. Már csak az a szituáció is, hogy egy fesztiválon tök egyedül vagy, és egy társaság magához hív, minden jel arra utal hogy szimpatikus voltál nekik. Ilyen nagyon ritkán fordul elő. Az hogy nem lett belőle esetleg haveri kapcsolat, vagy szimplán nem találtál beszélgető társakra, az sajnos csak a te hibád, amiről igazából nem is 100%-ig tehetsz, hisz ha nagyon gátlásos vagy, és önbizalomhiányos akkor ez a felvonás nem is végződhetett volna másképp. Ezen kell dolgoznod. Második szitu ugyanez, semmi alapja nincs hogy azt gondold fölöslegeseket kérdeztél, vagy irritáltad volna az ott lévőket. Magadnak bemagyarázod, hogy milyen fölösleges ember vagy, senki nem szeret, senki nem foglalkozik veled, amit nyilván valamilyen negatív emlékből származik, és úgy gondolod bárki akivel kommunikációba elegyedsz az rosszat fog rólad gondolni. Kiröhög, megvet, lenéz. Szociális fóbia enyhe tünete szerintem.

Ha nő vagy és nem éred el a 160cm, az még egyáltalán nem a világvége. Ha férfi, akkor sem. Egyik volt munkahelyemen volt egy srác 130cm, és egy 170cm-es barátnője volt. Senki nem szólogatott be neki, mindenki úgy viselkedett vele, mint egy átlagos emberrel. Az hogy szervátültetésed volt, gondok vannak a veséddel, nagyon sajnálom, de igazság szerint nem értek hozzá, hogy pontosan miben gátol az életben. Gondolom öcséd még túl fiatal, hogy megértse milyen fájó is ez neked. Hát igen, ha ilyen a családod, akkor erre az egyik megoldás hogy leülsz velük beszélgetni erről, vagy függetleníted magad tőlük, ha ugyan ezt már nem tetted meg. Mamád lehet olyan ember, hogy jobban csípi az életrevalóbb embereket, mint amilyen öcséd. Legalábbis én ezt szűröm le az írásodból, hogy te inkább amolyan otthonülős típus vagy, míg öcséd nem. Vagy csak valamilyen sajnál, azt szeretné ha te is kimozdulnál, társaságban lennél.

Szerintem mindenképpen az önbizalmodon kellene javítanod. Nem feltétlenül orvos segítségével. Kezd kis léptekben, csinálj olyat amit szeretsz, tűzz ki magadnak olyan könnyen elérhető célt, amit korábban nem hitted volna hogy megteszed. Vagyis szakadj ki a komfortzónádból, másképp nem hinném hogy építeni lehetne.

Ez elég egyértelműen kisebbrendűségi érzés, ami mondjuk nem meglepő, ha sokan bántottak.

Amúgy pedig nettó hülyeség amit az öcséd mondott, attól nem lesz "fogyatékos" senki, hogy kicserélik a veséjét.

Szerintem gyakorold a beszélgetést, bele lehet rázódni. Egyre többször megtapasztalod, hogy meghallgattak, komolyan vettek, nem küldtek el máshová, míg a végén már teljesen természetes lesz neked is.

Ja és ha valakit nem érdekelsz akkor az úgyis el fog kopni mellőled, nem a te problémád.

(Ps ha a "sérültek" táborába sorolod magad, mások is oda fognak de ez fordítva is igaz.)

Rossz helyre születtél. Itt az emberek nem olyan elfogadóak és nem nyitottak annyira, mint pl egy liberálisabb gondolkozású államban. Pl: Hollandia

Itthon az emberek gonoszak és önzőek. Nem kíváncsiak sokan rád, csak azt akarják hallgasd meg Őket. Nem látnak hasznot a társaságodból illetve valószínűleg a Te életedet nem akarják megismerni, mert lehet akkor elszégyellik magukat, hogy milyen jó dolguk van és mégis panaszkodnak, mindig csak többet, jobbat, a legjobbat akarják. Tanulj nyelvet és menj el innen. Jobb lesz az életed